Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése

75 zése, örök dicsőségére a magyar fajnak, mely vérrel szerzett ősi földjét a kúltura fegyvereivel ragadta el az elemektől és tette használhatóvá. (1. ábra.) És ma éppen nem lélekemelő látvány azt látni, hogy azt az erős bázist, amely fajunk büszkesége lehet, amely az ellenséges külfölddel szemben létjogosultságunknak egyik fő bizonyítéka, a sok millió hold földnek termővételére irányuló alkotás értékét könnyűszerrel kisebbítik, az abba vetett bizalmat megingatni igyekeznek, anélkül, hogy romboláson, kritikán kívül egészséges, éltető eszméket ültetnének át az életbe. Az az előadás-sorozat, amely a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben az Alföld vízmentesítése kérdésében Kenessey Béla értékes bevezető előadásával 1. ábra. Magyarország az ármentesítés és lecsapolás előtt megindult, az illusztris előadók egész sorával tisztázta ezeket a kérdéseket és azt hiszem megállapíthatom, hogy az előadók mindegyike kivétel nélkül természetesnek és szükségesnek tartotta az Alföld ármentesítését és lecsapolását, mint a feljett és tovább fejlődő mezőgazdasági kultúra előfeltételét, melynek káros hatása a klíma megváltozása, vagy a föld katasztrofális kiszárítása tekintetében nincsen. Eltértek a vélemények (Ballenegger Róbert, Scherf Emil, Treitz Péter véleményei) a szikesek keletkezését illetően, abban azonban valamennyien megegyeztek —, legalább itt az egyletben —, hogy a szikeseknek különdöző módon kínálkozó hasznosítása megkívánja az előzetes lecsapolást, melynek nem tulajdonítható az a káros hatás, amely a közhitbe már-már belopta magát, hogy mintegy a lecsapolások következményeként szaporodtak el a szikesek, a szikesedés folyamatát a lecsapolás erősítette volna, legfeljebb olyan értelemben, ahogyan Sárkány