Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - IV. Sárkány Béla: Lecsapolás és öntözés. A gazda és a mérnök együttműködése

68 * » díjban stb. még 15 P költséget igényel évente, akkor körülbelül 30 pengő körüli összegbe kerülne egy kat. hold egy évi öntözése —, vízdíj nélkül ! Látható, hogy a permetező öntözés 72 pengő költségével szemben kb. 30 P áll és mégis vannak esetek, hogy drágább lesz a takarékosabb, sőt egyedül megfelelő, például, ahol kevés víz van és ezzel kell öntözni, vagy kutakból való öntözésnél, vagy ahol nagy területeket felváltva kell kis csapadékkal permetezni, vagy ahol az állandó berendezések létesítése költséges lenne. Hangsúlyozom, hogy a fenti számok nem olyan átlagos, vagy tapasztalati adatok, amik az öntözés jövedelmi számításánál, vagy átlagos kalkulációknál yolnának használhatók. Ezek csak példák ! Hogy egyáltalában számokat említek, azt csak azért teszem, hogy jobban érzékelhetővé váljék az, miről is lehet szó az öntözéseknél. Minden öntözendő területnél a tényleges viszonyok szerint lehet és kell a költségeket gondosan megállapítani. { Látjuk, hogy itt a gazdát az erősen fokozott trágyaszükséglet és a gondosabb művelés költségein felül még igen tekintélyes évi kiadások terhelik még akkor is, ha a víz területe szélén ingyen áll rendelkezésére. Azt kérdezem, hogy a mai általános gazdasági helyzetben ilyen mérvű befektetésekre, a mai pénzbeszerzési lehetőségek mellett, gondolhat-e a gazda? Ilyen évi üzemi többkiadást vállalhat-e? Hiszen azt látjuk, hogy 3—4 pengő évi vízmentesítési díjat is már elviselhetetlennek minősít. Könnyű reá a felelet, hogy nem ! Ez a nem szócska azonban szerény véleményem szerint csak a pillanatnyi helyzetet jellemzi. Az a nézetem, hogy hazánkban a mezőgazdaságnak rövid időn belül olyan helyzete lesz, ami mellett az öntözés útján elérhető több és jobb termelésre reá lesz kényszerítve. A mezőgazdaság nem olyan üzlet, amelyet rossz üzletmenetnél becsukhatok. A mezőgazdaság hazánkban igazán azt jelenti : hogy „Itt élned, halnod kell." A búzanapok folyamán újból felemlítették azt a nagy igazságot, hogy hazánkban „a búzát vagy nyereséggel, vagy veszteséggel, de termelni kell !" Vonatkozik ez a mezőgazdasági termelés egyéb ágazataira is. A termelés ipari részénél, a gyáriparnál, azt látjuk, hogy a rossz termelési és értékesítési viszonyok leküzdésére a racionalizálás útján keresnek orvosságot. Azt hiszem helyes a megállapításom, ha azt mondom, a mezőgazdasági termelés racionalizálásának egyik hatalmas eszköze lesz hazánkban az öntözéssel való művelés. Nem tekinthető az öntözés olyan általános jellegű csodaszernek, mely minden bajunkat egy csapással meg tudná gyógyítani, de igenis hatalmas eszköz lesz a hozzáértő gazda kezében. Hogy ez így van és nagyjában, hogy úgy mondjam, tudat alatt meglevő érzés, azt bizonyítja az öntözés kérdésének mostanában npirenden való tartása. A jellemzett és azt hiszem, minden hozzáértő ember előtt egészen tisztán álló jelen kedvezőtlen helyzetben elkerülhetetlen nagy kezdeti nehézségek mellett nem gondolnám, hogy az öntözési akciót egyszerre hatalmas arányokban lehetne elkezdeni. Nézetem szerint a hozzá nem értés és a tőkehiány miatt olyan csalódásokkal járna, ami az egész öntözéssel való művelés eredményébe vetett hitet megrendítené. Ügyesen vezetett, nem túl csekély anyagi eszközökkel rendelkező nagy-