Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - IV. Sárkány Béla: Lecsapolás és öntözés. A gazda és a mérnök együttműködése

62 tempó a fontos. Arra pedig, hogy ez az elszikesedés rohamos lenne, bizonyítékot, sőt felvilágosítást sem nyertünk. A vége mégis csak az, amivel kezdtem, hogy itt van ez a rossz, szikes talaj, mit tegyünk vele? Erre is van igen sok biztató próbálkozás, de meggyőző eredmény még kevés. Arról az egyről biztosíthatjuk a gazdaközönséget, hogy a mérnökök mindazt, amit tőlük a szikjavítások során kívánni fognak, a leglelkiismeretesebb munkával és teljes odaadással megteszik. A vízmentesítésről, a lecsapolásról mondanivalóimnak végére értem. Nem tudományos, hanem gyakorlati szempontból néztem ez alkalommal az egész ügyet és ily szempontból meg kell állapítanom, hogy amit mérnökelődeink, Vásárhelyi, Kvassay stb. az Alföldnek ármentesítése és vízrendezésére nézve már régen megállapítottak és mint elérendő célt tűztek ki a jövő mérnökgeneráció elé, ma is teljes egészében helytálló. A gyakorlati élet, a gazda igazolta és igazolja őket. Nincs még megvalósítva minden részletében, de amit eddig végzett a vízimérnöki kar, arra büszkén tekint és azt az elismerést, amit a külföldi szakköröknél kivívott, nem engedi egykönnyen idehaza sem megtépázni. A vízimérnökök munkája a magyar mezőgazdaságnak a vizek kártételeitől megvédett több millió hold biztos földett szerzett, ezt a tényt elhomályosítani nem engedjük. * * * Most pedig térjünk át tárgyam második részére, az öntözés ügyére. Az öntözés nem új dolog, de most ismét divatba jött. Volt már két izben öntözési láz. Először Kvassay fellépte után, mikor az ő műveit olvasva egyszerre az öntözések egész seregét tervezte és építette meg a fiatal kultúrmérnöki generáció az 1880/1890-es években. A másjk öntözési felbuzdulás a nagy háború utáni években volt a többtermelés jeligéje alatt, mikor az országban egy jó csomó permetező öntöző berendezést adtak el. Mi van ma ezekből? Ha nem is váltak semmivé, de bizony csak igen kevéssé van legtöbbje használva, kihasználva pedig talán egy sincs. Mi az oka? Talán bizony a gazdaközönség nemtörődömsége és tudatlansága? Mert körülbelül ez az általános nézet. Egyes esetekről nem beszélve, ez általánosságban nem lehetséges. Hiszen a gazdák kényszerítés nélkül rendezték be az öntözést a legjobb reménnyel és jó drágán vették meg a permetező berendezéseket. Miért ne használnák tehát azokat? Ha mégis elhanyagolják, akkor pedig nem lehet más oka, mint hogy a remények nem váltak be, az eredmények nem voltak megfelelők, vagyis nem fizette ki magát az öntözés. Én úgy látom, a sikertelenség oka a téves kiindulási pont volt. A gazdák úgy gondolkoztak, hogy a víz éltető eleme a növényzetnek és ha kezünkben van a víz, akkor a csata meg van nyerve ! Látták, hogy kedvező időjárás, jó csapadékelosztásnál nagyon jó a termés, tehát, ha majd akkor fog esni az eső, mikor én akarom, mindig jó termésem lesz. Csakhogy nem így van ám a dolog ! Mert igaz ugyan, hogy a víz az éltető elem, hanem azonkívül még sok más is kell és pedig ennek az erőteljesebb vízfelhasználásnak megfelelő művelés és megfelelő trágyázás. Ez nem történt meg. Azután meg jöttek közben nedves évek, akkor nem volt szükség az öntözésre —. Előfordult az is, hogy éppen akkor vizet sem kaphatott, amikor legjobban kellett