Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - IV. Sárkány Béla: Lecsapolás és öntözés. A gazda és a mérnök együttműködése

61 nem vonhatjuk le tudományos előképzettség nélkül — mi laikusok — a tanulságot, hiszen azt láttuk, hogy a tudósok sem értenek valamennyien egyet. Minduntalanul felmerül egy-egy új elmélet.

1 Fogadjuk el tehát a tényt, hogy van sok szikes terület Magyarországon, melyek többé, vagy kevésbbé alkalmasak a mezőgazdasági művelésre —, de általában rosszak. Tény továbbá az is, hogy szik volt a vízszabályozás és lecsapolás előtt — van ma is — ott is ahol lecsapoltunk, ott is, ahol nem. Van szik dombosabb jellegű, magasabb fekvésű területeken, van mélyebb fekvésű szikes tó, vagy mocsár is. Persze a nagy lecsapolásoknál olyan szikes területek is vízmentesíttettek, amelyek eddig víz alatt voltak, vagyis több lett a látható szik. Tehát látszólag a lecsapolás folytán a szikes terület szaporodott. Csakis ilyen értelemben lehet igaz az, hogy most több a szik, mint a lecsapolás előtt volt, de ezzel szemben merem állítani, hogyha területileg igy több is, minőségileg feltétlenül sokkal jobb. Nincs itt a vizimérnökök sorában senki, aki lia egyszer lecsapolt szikes területet, ne bizonyíthatná, hogy különösen a szikes mélyedések (hova nézetem szerint a legmagasabb helyről kilúgozott és lefolyást nem találó vízből rakódott le a szik) a lecsapolás után egy pár év alatt megjavulnak, gyakran teljesen jók lesznek. Azonkívül a kevésbbé rossz szikeket a gazdák is javítgatják. Ezzel is fogy a kimondottan rossz szikesek aránya. Abban minden szakértő tudós egyetért, hogy sziket csak akkor lehet javítani, ha le van csapolva. Az én állításommal talán némileg szemben áll az a teória, hogy a szik folytonosan továbbképződik ott, ahol annak feltételei a talajban megvannak és ha a talaj felülről nem kap elég nedvességet, vagyis, ha a vízmozgás alulról felfelé irányuló. Ha ezí a nézetet el is fogadnám —- újból hangsúlyozva teljes laikus voltomat — akkor is egy felelettel adós maradt nekünk felfogásnak hirdetője. Milyen gyorsan történik ez az elszikesedési folyamat? Teóriája szerint ugyanis átlagosan évenként két hónapon át szikesedik a talaj, mert csak két hónapon át vannak meg a feltételek. Pontos felvilágosítás hiányában azt kell gondolnom, hogy ez a folyamat igen-igen lassú lehet. A soha le nem csapolt területeken levő szikek, amelyeket nem a mérnökök hoztak napvilágra, az utolsó száz évben nem terjedtek észrevehetőleg és így nem tételezhető fel, hogy azok a szikek, amelyek lecsapolás folytán láthatókká váltak, most az utolsó évtizedekben olyan hatalmasan fejlődnének. Hiszen előbb évszázadokon át víz alatt voltak, úgyhogy elképzelni sem tudjuk, miként képződhettek azok az elmélet ellenére. De ne bántsuk egymást ! Csak folytassák a szép és érdekfeszítő tanulmányokat, majd ha határozott eredmények lesznek, hálával fogjuk a gyakorlatban felhasználni. De le kell szögeznem a tényt, hogy legobjektivebb szemmel nézve, sem tudtak meggyőzni arról, hogy a szikesedést a lecsapolás mozdítja elő. Ennél talán még kevésbbé bírja ki a kritikát az az állítás, hogy hiszen jó, csak csapoljanak le, mert máskép hozzá sem férhetünk a szikhez, de azonnal jöjjön az öntözés, különben elszikesedik az Alföld. Ezt bizonyítani is kellene. Mert nézetem szerint, itt a 1. Az olvasó figyelmét fel kell hívni dr. Ballenegger Róbert itten közölt tanulmányára. Szerkesztő.