Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - IV. Sárkány Béla: Lecsapolás és öntözés. A gazda és a mérnök együttműködése

во пак, a jobbágyság és a szabadságharc utáni idők keservei nem igen több, mint 60 éve szűntek meg, közben egy világháború gázolt át és tört darabokra bennünket. Ezt mind tudva, bámulni kell a magyar nép, a magyar gazda őserejét, élniakarását, nem pedig kicsinyelni. Az Alföldön a biztosan termő föld hiányzik, de ha ezt az alapot lába alá tesszük, megmutatja mit tud a magyar? De közlekedés és művelődés is feltétlenül szükséges. Az alföldi agyagos területeken a nedvesség tárolását célzó és a mély művelésű eljárásoknak igenis nagyon helye van. Hogy jobban nem terjed el (pedig éppen nem új dolog), annak oka nézetem szerint abban rejlik, hogy nem lévén minden év száraz, nincs erre minden évben feltétlenül szükség és a nedves évek szakaszosan ismétlődő sorozatában, megfeledkeznek róla a gazdák. Mikor aztán a száraz periódus jön, eltelik egy-két év is míg felfrissül a régi emlék, beszerződnek az elkallódott gépek stb. De a mély müvelés a szárazság ellen csak védekezés —, nem segítség és ezt ne felejtsük el. Itt kell felemlítenem a lecsapolásnak szerény nézetem szerint az Alföld agyagtalajaira való és a nedvesség tároló képesség emelésének kiváló módját —, az alagcsövezést. Eddig csak nagyobb lejtésű, vizes forrásos helyeken, vagy a vízzáró altalaj egyenetlen-hullámos volta miatt túl nedves területeken használtuk. Meg vagyok győződve azonban arról, hogy az alföldi agyagos, sőt talán a szikes talajoknál is ez a művelési mód (nem is nevezem lecsapolásnak !) igen kedvező eredményekkel járna, Persze megfelelő mélyműveléssel kapcsolatban. Az újabban felelevenített vakond alagcsövezés ugyanebből a gondolatmenetből származik. Lehetővé tenné az alagcsövezés az agyagtalajnak tavasszal gyorsabb megmunkálását, levegőt, életet vinne a sűrű, kisszemcséjű talajba és nyáron a kedvezőbbé vált fizikai összetétele révén nem verné úgy össze az eső a felületét, hanem még a záporok is sokkal mélyebbre tudnának behatolni és így tovább maradna meg a nedvesség. Aki a felvidéken valóságos vörös, pipagyártásra való agyagokat alagcsövezett és látta, hogy egy jó mély gőzeke szántás és erős téli fagy után már a reákövetkező évben micsoda remek cukorrépa termést adott, az igazat ad nekem. Az alföldi agyagtalajoknak az ottani rossz csapadékviszonyok dacára sem kellene olyan állapotban lenni, mint amilyenben — már nem mindenütt — de ma is általában vannak. A homoktalajok laza szerkezetüknél fogva még inkább érzik a csapadék hiányát és itt már a víztárolós művelés is sokkal kisebb eredménnyel kecsegtet. * SÏS ^í Most foglalkozzunk kissé tisztán gyakorlati szempontból a szikes területekkel. Először is megállapítom, hogy nem tudjuk ma sem megbízhatóan, hogy mennyi szikes terület van Magyarországban. De nem tudjuk azt sem, hányféle jellegű ez a szik, szék, vakszik stb. néven ismert talajfajta. Végül nem tudjuk mi, gyakorlati emberek azt sem, hogy tulajdonképen hogyan is keletkezik ez a szik? Az elhangzott előadásokból többféle elméletet ismertünk meg, de ezekből