Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - II. Dr. Ballenegger Róbert: A belvízlevezetés, a lecsapolás és az elszikesedés talajtani vonatkozásai
35 az eredetileg szerkezetnélküli sóstalajban sajátszerű szerkezet alakul ki. Az eredetileg egynemű feltalajban kettős tagozódást láthatunk. Fönt egy kilúgzásos, világosszürke, szerkezetnélküli réteget, amely alatt egy kolloidokban rendkívül gazdag, oszlopos szerkezetű, sötétszínű horizont következik. A felső rétegekből kilúgzott sók a kolloidos réteg alsó részében találhatók, ott egy erősen sós horizontot alkotva. Az ilyen szerkezetű szikes talajokat az orosz talajkutatók szolonecnelc hívják. Ezek a száraz mezőség uralkodó szikes képződményei. Ezekben a szolonec jellegű szikekben a kolloidok, a diszpergált humusz és agyag nemcsak vertikális irányban mozognak, hanem horizontális irányban is. A nedvesebb évszakban víz borítja e talajokat, de miután a térszín sohasem egészen vízszintes, ez à felszíni víz, bár lassan, de mégis mozog és magával viszi a diszpergált kolloidokat. A kis vízerek útját a visszamaradt finom homok jelzi, a térszín mélyedéseiben pedig az összefutott vizek beszáradnak és visszamarad a fekete, agyagos kolloidális tömeg. így jön létre a szikesek közismert tarka felszíne. Ha a sóstalaj fokozatos kilúgzása következtében a koaguláló sók töménysége a küszöbérték alá száll, beáll annak a lehetősége, hogy a talaj erősen lúgossá válik. A víz bontó hatására a nátrium-agyagból nátrium-iónok hasadnak be, helyükbe a vízből hidrogén-iónok lépnek, az oldatban pedig az elnyelt hidrogén-iónokkal egyenértékű hidroxil-iónok (OH) jelennek meg, amelyek a folyadékot erősen lúgossá teszik. Vázlatosan e folyamatot a következő képlettel tüntethetjük fel : Na-agyag +H++OH- = H-agyag + Na + + OH a víz iónjai: nátrium-ión hidroxil-ión (A bekerítéssel azt tüntetjük fel, hogy a reakció az agyag felszínén megy végbe.) Még erőteljesebben történik a folyamat a növényzet közreműködésével. A gyökerek légzése tekintélyes mennyiségű szénsavat termel, a szénsav hidrogénje a nátrium helyébe lép, a felszabaduló nátrium pedig a szénsavgyökkel ketted szénsavas nátriumot ad (NAHCO3). A ketted-szénsavas nátrium a talaj kiszáradásakor szénsavat veszít és normális szénsavas nátriummá, köznyelven szódává (ХагСОз), egy rendkívül maró, lúgos vegyületté alakul át. A sóstalajnak az imént vázolt átalakulása a lúgosság jegyében megy végbe. A talajprofil egész vastagságában többé-kevésbbé erősen lúgos. Van a sóstalaj átalakulásának egy másik fajtája is, amelyet savanyú kilúgzásnak nevezhetünk és amely olyan szikes talajok kialakulására vezet, amelynek feltalaja határozottan savanyú. Ilyen savanyú szikes talajok Oroszországban a mezőségi öv nedvesebb részeiben, főleg az erdős mezőségen találhatók. Az orosz kutatók szolodnak nevezik őket. E szolod-talajok általában véve magasabb fekvéseket foglalnak el, úgymint folyóterraszok és lapos vízválasztók magasabb helyeit. A szolod képződésénél már a növényzet is tekintélyesebb szerepet játszik. A talajt rendesen mocsári erdők borítják, az erdő alatt podzolos mállás 1 megy végbe, a talaj nátrium-iónjai hidrogén-iónok ellenében cserélődnek ki. Ezért a feltalaj savanyúvá 1 A podzolos mállást a talaj színező alkotórészeinek, a humusznak és a vasvegyületeknek a feltalajból való kioldódása és eltávolodása jellemzi. Az így képződött hamuszürke talajokat az orosz kutatók a hamu orosz nevéről podzolnak nevezték el. A podzolosodás ilyen hamuszürke talajréteg kialakulását jelenti. E műszavakat a világirodalom az oroszoktól átvette, ezért használjuk mi is őket. Részletes ismertetését adja a talajtípusok kialakulásának a szerzőnek A Termőföld című könyve (Budapest, 1921. Lantos R.-T.). 3*
