Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - II. Dr. Ballenegger Róbert: A belvízlevezetés, a lecsapolás és az elszikesedés talajtani vonatkozásai

36 válik. A savanyú feltalajban pedig az agyagos részek szétesése következik be, ami az A horizont

2 alsó részében típusos podzolosodást idéz elő. A talaj mocsári jellegének megfelelően az egész profilban rozsdafoltok, rozsdafoltos erek, rozsdaszemecskék képződnek, és pedig először az A, aztuán а В és végül а С horizontban. A sók mélyen kilúgozódnak, sokkal mélyebben, mint a szolonec talajban. íme dióhéjban a szikes talaj élettörténete, amint azt a legújabb kutatások alapján látjuk. Lássuk most már, milyen képet kapunk, ha az elmondottakat hazánk talajviszonyaira alkalmazzuk. Magyarország a talajtan terén egészen különleges helyzetet foglal el. Azokat a talajtípusokat, amelyeket Oroszországban egymástól hatalmas térségek választják el, itt egymás szomszédságában láthatjuk. Az Alföld magára hagyatva, a szikes talajoktól borított területektől eltekintve, hamarosan beerdősülne és az erdő alatt gyengén kilúgzott szürke erdei talajok alakulnának ki, miután az állandóan beárnyékolt és betakart talajban a nedvesség állandóan lefelé mozog. A kultúra azonban az Alföldet mezőséggé alakította át. A megművelt talaj az év jó részében ki van téve a nap szárító hatásának, ezért a talajnedvesség az év szárazabb szakában felfelé emelkedik és így ellensúlyozza azt a kilúgzást, amely a nedvesebb évszak alatt történik. Ilymódon a felhalmozódási és kilugzási folyamatok egyensúlya következik be, amely humuszos mezőségi talajok kialakulására vezet. Ezt a folyamatot még kedvezően befolyásolja a talajnak szerves trágyákkal és műtrágyákkal való trágyázása is. Ilyen körülmények közt kalcium-agyagban és telített humuszban gazdag mezőségi talajoknak kell képződniök. Alföldünkön azonban nagyobb kiterjedésben találunk olyan talajokat, amelyek képződése nem egyeztethető össze a mai klimatikus viszonyokkal. Ilyenek a magasabb löszhátakat borító gesztenyebarna talajok, amelyek a száraz mezőség uralkodó talajtípusát alkotják, továbbá a szikes talajok, amelyek magas sótartalma a mai éghajlat alatt nem jöhetett létre. E talajok képződési idejét a múltba kell helyeznünk. Ezek maradványai a jégkorszakot követő száraz és meleg időszaknak. Igen sok bizonyítékunk van arra, hogy hazánk klímája az utolsó jegesedés óta többszörös változáson ment keresztül. A löszképződést közvetlen követő időszak alatt a klíma félsivatagi jellegű volt. Ebben az időszakban világos színű félsivatagi talajok képződtek, a mállásnál keletkezett nátrium sók a talaj profiljában megmaradtak, nem jutottak le a mélyen fekvő talajvíz szintjéig. Ez az idő a só felhalmozódásának ideje volt. A klíma félsivatagi jellege idővel megváltozott, a csapadék mennyisége növekedett. Egy olyan átmeneti időszak következett be, amilyen ma az orosz steppéken uralkodik. Ez az éghajlat a löszhátakon már humuszosabb talajokat hozott létre. Ennek az időszaknak tanujelei a löszhátakat birító gesztenyebarna talajaink. A mélyebben fekvő helyeken a talajvíz szintjének emelkedése ez időszakban a felszínre hozta az előbbi időszakban létrejött sókat. Ez az időszak a sók felemelkedésének ideje volt. A felszínre emelkedett sók hatására az Alföld mélyebben fekvő térszínén sós-szikes talajok (szoloncsak) jöttek létre. Ezt a második periódust felváltotta a nedvesebb jelenkor, amelyben az előbbi periódus sós-szikes talajai alakjukat változtatták, szerkezettel bíró szikekké 2 A talajok szelvényének egyes rétegeit А, В és С betűvel jelzik. ,,A" a kilúgozási, „В" a felhalmozódási horizont és „C" az alapkőzet.