Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - II. Dr. Ballenegger Róbert: A belvízlevezetés, a lecsapolás és az elszikesedés talajtani vonatkozásai

34 Szárazabb éghajlat alatt, 400 mm-nél kevesebb évi csapadék mellett a növényzet jóval gyérebb, kevesebb humusz jön létre. A talaj világos színű, világosbarna, vagy szürke. Ilyen körülmények közt a talajban a nátrium könnyen oldható sói is felhalmozódnak, ha az évi csapadék nem elég arra, hogy a talajvíz szintjéig kilúgozza őket. A só felhalmozódása jellemzi a száraz mezőségek és a félsivatagok talajait. Minél szárazabb az éghajlat, annál magasabban találjuk a sókat. A félsivatag világosszürke talajaiban a sók a felszínhez közel vannak, míg a száraz mezőség barna, humuszosabb talajaiban a sók bizonyos mélységig a humuszos horizont alá jutnak, de a talajvíz nívója fölött maradnak. A sóknak a talaj profiljában való felhalmozódása tehát klimatikus okokra, a kilúgozás csekély voltára vezethető vissza. A száraz mezőség és a félsivatagok talajában a málláskor keletkező kolloidok a felszíni rétegben szintén kalciummal vannak telítve. A talaj szerkezete kitűnő, ezek a talajok öntözve bámulatos terméseket adnak. Az öntözés az ilyen talajokon azonban veszedelmet is jelent. Az altalajban ugyanis oldható nátrium vegyületek vannak, amelyek a felszínre emelkedhetnek, ha a túlzásba vitt öntözés következtében a talajvíz szintje a felszínig vagy annak közeléig emelkedik. Ekkor a talaj humuszos horizontja sótartalmúvá válik. A talajnedvességben bőségesen jelenlevő nátriumsók hatására a talaj eredetileg kalciummal telített adszorbeáló komplexumában a kalcium lassan, de fokozatosan nátriummal cserélődik ki, a kalciumagyag nátrium-agyaggá alakul át. Ilymódon a világosbarna mezőségi jellegű talaj szerkezetnélküli sóstalajjá válik. Az ilyen szerkezetnélküli sóstalajokat az orosz talajkutatók szoloncsak-talajnak nevezik. A sóknak a túlzásba vitt öntözés következtében való felszínre emelkedését és az ezzel együtt járó elszikesedést szépen figyelhették meg Kaliforniában és Egyiptomban. A sóknak felszínre való emelkedése azonban nemcsak a túlzásbavitt öntözés következtében történhetik meg. Ha az eredetileg száraz klíma nedvesebbé válik, ez szintén a talajvíz szintjének emelkedésére vezet. A talajvíz nívójának klimatikus okokból történt emelkedésével magyarázzák legújabban az orosz kutatók a Déloroszországban található szikesek keletkezését. Bármilyen oknál fogva is következzék be a talajvíz szintjének emelkedése, ha a talajvíz a felszín közelségéig emelkedik, akkor a talajképző folyamatok a nátrium sóinak befolyása alá kerülnek. A sós talaj sokféle átváltozáson mehet keresztül. Ezek az átváltozások a sók kilúgozásával függnek össze. Ha valamely vidéken, ahol sóstalajok fordulnak elő, a talajvíz nívója valamely oknál fogva alább száll, például az erózió bázisának süllyedése következtében, ami a folyók medrének bevágódásával és a talajvíz szintjének süllyedésével jár, és ha egyidejűleg a csapadék mennyisége elegendő a sók kilúgozására, akkor az eredetileg szerkezetnélküli sóstalaj mélyreható átváltozásokon megy keresztül. Mindaddig, amíg a talajnedvességben oldott sók töménysége a koaguláció küszöbértékét meghaladja, az agyag koagulált állapotban marad. Ha a sók kilúgozása következtében a sótartalom a küszöbérték alá esik, a víz bontó hatására megindul a koaguláló agyag szétesése. A kolloidok diszperzióba jutnak és ilyen állapotban könnyen mozognak. A lefelé haladó kolloidok eltömik a mélyebb rétegek kapillárisait. Ez a réteg nyálkásan szétfolyóvá válik, a vizet nem ereszti át ,ezért a nedves időszakban a víz megáll rajta. Száraz időben a kolloidokban dús réteg összezsugorodik és oszlopos rögökre esik szét. Ilymódon