Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése

15 Ebben a célkitűzésben már korlát is van állítva. Az a korlát, hogy a talajokat agyonöntözni nem szabad, mert azzal a gazda ingyen dolgozó munkatársait, a talajéletet biztosító apró lényeket tenné tönkre. Arról is kell tehát a feltételeket kielégítő víz mellett gondoskodni, hogy a talajban mindig legyen levegő, abba mindig belejuthasson a levegő, a meleg is, mert különben nincsen hasznos talajélet. Ebből okszerűen következik az is, hogy nem minden talajt lehet egyformán öntözni és megérthetjük ebből azokat a balsikereket is, amikről Gubányi Károly az e Közlemények 1930 július—decemberi füzetében „Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei" című igen értékes tanulmányában is intő módon emlékezik meg. Megérthető az is, hogy még az öntözésre legalkalmasabb talajnál is feltétlenül kell arról gondoskodni, hogy az önkénytelenül feleslegesen rávitt nedvességet minél gyorsabban eltávolítsuk s a talajba a levegő és víz útját megnyissuk. Természetesen emellett azt is kell az öntözéssel biztosítanunk, hogy az annak a révén adott és felülről lefelé tartó nedvesség összeérjen az alulról kapillárisán felemelkedővel és ne maradjon köztük száraz, vagy helyesebben kapillárisán kötött víznélküli réteg. Vizsgáljuk meg most már kissé közelebbről egyrészt a kötött, másrészt a kellő áteresztőképességű mezőgazdasági szempontból legkedvezőbb szerkezetű porózus, morzsalékos talajnak a vízzel szemben való viselkedését. A kötött talajok tudvalévően igen nehezen veszik be a vizet, de közismerten makacsul meg is tartják. Ez a tulajdonság a legszorosabban összefügg az agyag kolloidális szerkezetével, vagy talán mondhatnánk, szerkezetnélküliségével. Az ilyen talajokat tehát igen könnyű vízbefojtani, agyonöntözni, mert lecsapolásuk csak akkor sikeres, ha már alagcsövezve, vagy másként vannak vízáteresztővé téve. Ekkor azonban már nem kötöttek. Ezért van az, hogy a kötött talajok, ha teleszívták magukat téli nedvességgel, a rajtuk űzhető termeléshez szükséges kultúridő alatt vízpótlásra nem igen szorulnak rá. Kellő téli nedvesség hiányában lehet csak szó nedvességpótlásról, de akkor is csak egyetlen kifogástalan mód, a permetező öntözés kerülhet szóba, amivel a vizet egyrészt a leggazdaságosabban, másrészt pedig a talaj víznyelőképességéhez mérten csurgalékvíz teremtése nélkül adagolhatjuk. Ebből a rövid vázlatból is kitűnik, hogy a talaj annál inkább rászorul az öntözésre, minél áteresztőbb természetű, minél inkább meg van annak a lehetősége, hogy a víz lefelé eltávozhatik. Az ilyen talajnál is fennáll azonban a vízfelesleg minél gyorsabban való eltávolításának igénye. Azonban annak szüksége viszonylag annál kisebb, minél áteresztőbb talajjal van dolgunk. Az ilyen talajt tehát annál nehezebb túl- vagy agyonöntözni, minél inkább rendelkezik a jelzett tulajdonságokkal Mindezeket csak azért mondottam itten el, mert Alföldünkön, különösen a mélyebb részeken általában kötött talajok vannak, amiknek öntözésénél csak nagyon is megfontoltan lehet eljárni még akkor is, ha az öntözésre egyáltalában szükség van. * * * Amikor a tervezők millió és millió holdak öntözéséről beszélnek, megfeledkeznek arról, hogy az öntözendőknek vett területeken igen sok a kisbirtokos, akik