Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése
14 Ezzel a megállapítással szemben a holdankénti költséget legalább 4000 pengőre becsülöm. Mindenesetre kár, hogy a Duna vízállásainak tartósságára és gyakoriságára vonatkozó adatok hiányzanak a tervből. Pedig ezek nélkül nem lehet megnyugtató eredményeket kapni. Üjlaki Nagy Árpád ganzgyári mérnöknek is van egy eszméje. Nevezett mindenekelőtt a magasvezetésű Duna—Tisza-csatornából minden 20 km távolságban „ágcsatornákba" venné ki a vizet és így a csatorna két oldalán lévő mintegy 4200 négyzetkilométernyi területnek 60%-át látná el öntözővízzel. A csatornákat ,,betontömbökkel vagy más efélével" burkolná. A Tiszán pedig a védtöltéseken kívül a mentett oldalakon ,,tósávokba" venné ki a vizet. A tósávok egyenként 40 km hosszúság és az alsó végükön 8 m vízmélység mellett 160,000 négyzetméter hossz-szelvény területűek volnának. így a tavaszi és őszi árvizekből 5 milliárd köbmétert raktározna. A tósávokat kiegészítené a terepmélyedésekben való raktározással, ahol szerinte 2 milliárd köbmétert helyezne el könnyűszerrel. Ezeket a tárolómedencéket 83,000 holdra teszi és haltenyésztésre is felhasználná. A víztárolást összekötné a szikesek megjavításával és pedig elárasztással kapcsolatos feliszapoltatás révén. Az így keletkező tavakat is felhasználná haltenyésztésre. A létesíthető tógazdaságok egész területét 200.000 holdra teszi. Az öntözés tekintetében kizárólag permetező öntözésre gondol, a bolgárkertészeti, vagy szerinte „.kanalas öntözés" helyett. A befektetés összegét másfélmilliárd pengőre teszi. A ,,beamtermentalitás lomtárba tétélével" eszméjét mielőbb megvalósítandónak mondja. Van még újabb, szintén nagyszabású terv is, amire vonatkozólag csak a lapokból lehet egyet-mást tudni. A lapok szerint állítólag 2y 2 millió holdat látnának el öntözővízzel és megtanítanák a magyar népet, köztük a magyar kultúrmérnököket is az öntözésre, speciálisan a csörgedeztető öntözésre. Azt hiszem, hogy a minden bajból kivezetőknek tartott eszmékből elég ennyi is. Mindezekhez itten csak egyetlen egy adatot kívánok hozzátenni, nevezetesen azt, hogy 1 millió holdnyi öntözés érdekében a párolgási és szivárgási veszteségeket is beleszámítva, másodpercenként 1000 köbméter víz rendelkezésre állása szükséges, és pedig május elsejétől augusztus végéig. Ez pedig 10 milliárd és 627 millió 200 ezer köbméter víz évi szükségletet jelent. Amint látjuk, négy hatalmas terv közt áll a választás. Több ma még nincsen. De amennyiben az Alföld állítólagos kiszárítása kezd már valóságos tömeghisztériává fejlődni, nem lehetetlen, hogy rövidesen lesz még több is, hacsak időjárásunk a mostani száraz periódusból át nem csap egy nedvesbe. Csak azután legyen, aki bármelyiknek megvalósítására vállalkozik. A tervezők egyike sem kultúrtechnikus. Innét van az, hogy sok olyan dologról feledkeznek meg, amit a magyar mezőgazdaság ismerete mellett elmellőzni nem lehet. Ezeket a kérdéseket kissé bővebben kell megvilágítanom. Mindenekelőtt azt kell megmondanom, hogy minden kultúrtechnikai beavatkozás célja a termelés egyik főféltétélének, az optimális talajéletnek biztosítása, az ennek érdekében szükséges feltételek megadása. Természetesen ez áll az öntözésre is.
