Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése
13 Van a tervnek az eddigieknél még meglepőbb része is. Ügy a Tiszán, mint a Dunán a hajózás érdekében éppen szükséges szélességre szorítaná össze a medreket, speciálisan a Dunán 300 méterre. A medrek többi részét a hullámterekkel együtt az árvizek magassága fölé feltöltené és így 200,000 kat. holdnyi kultúrterületet nyerve, aminek holdját 15,000 aranykoronával lehetne szerinte értékesíteni. A munkálathoz szükséges erőt úgy nyerné, hogy a Dunából a Tiszába átvezetett vízzel 67,000 lóerőt állítana elő s a munkagépeket villanyosmotorok tartanák üzemben. Ilyen módon a holdanként befektetést 3000 aranykoronára teszi, ami azonban szerinte hamar megtérülne. íme itt áll előttünk ez a hatalmas, már nem is amerikai, hanem hiperamerikai, vagy mondjuk marsbeli elgondolású terv minden tévedésével és lehetetlenségével együtt, aminek mielőbb való megvalósítása a kigondoló szerint a legteljesebb közérdek. Talán nem kell szólanom arról a rengeteg sok munkáról, amiről az álmodozó laikus szerző teljesen megfeledkezett, nem arról, hogyha ezeket csak alacsonyan is értékeljük, a holdankénti befektetés a 6000 aranykoronát bizonyára meghaladná. Elég annak egyszerű megemlítése, hogy a szerző szerint közlekedőcsövek módjára működő csatornák és a velük táplált tartányok részére szükséges kiásás átlagos mélységét 7 méterre teszi. Egy másik terv ennek bizonyos tekintetben való inverziója, mert amit Víg Emil teljesen a föld alá dug, azt vagy teljesen a föld színe felé, vagy pedig csak az éppen szükséges mélységig lesüllyesztve helyezi el. Ennek a tervnek kigondolója dr. kendi Finály István magánmérnök, az általánosan ismert hidraulikus, aki azt a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1929 december 18-án tartott előadóülésén ismertette. A Duna és a Tisza közét, valamint a Tiszamentét akarja öntözővízzel ellátni, és pedig (szószerint idézve) ,,A Duna balpartjáról Dömsöd tájékáról kiindulva délkelet felé Cegléd határa, majd onnét északkeleti irányban Mezőkövesd felé haladva Tiszalök tájéka, ott délre fordulva Derecske, Bujfalu, Gyula vonalán a Marosig s azután Szegeden át a Dunáig Baja tájékán. Ez a terület kereken 29,000 km 2, vagyis mintegy 5,000,000 k. hold." A Duna vizét annak 100 kilométer hosszú szabad szakaszán 100 szivattyúteleppel venné ki és a kiemelt vizet akkor, amikor a Duna vízállása megengedi, összesen száz, egyenként 620, vagyis együtt 62,000 holdnyi területű, átlagban 5 m vízmélységű, a vízválasztókon elhelyezett tartályokban tárolná. A szivattyútelepek mindegyikével minimálisan 3-5, maximálisan pedig 48 köbméter vizet emelne ki másodpercenként s nyomna bele a vasbetétes, földbesüllyesztett betoncsatornákba. Az öntözőcsatornákat a leírásból kivehetőleg a nyomócsőből vagy a tartályokból táplálná aszerint, amint a víz raktározására nincsen, vagy van szükség. Összesen 25,000 km hosszú csatornát építene, amiket szintén felhasználna a tárolás céljaira. Szerinte egyelőre körülbelül 25,000 holdas berendezést kellene elsősorban megvalósítani, aminek helyéül a nagykörös—tiszaföldvári vonalat tartaná legalkalmasabbnak. Ehhez egy szivattyútelep, két főcsatorna és 20 millió köbméter víz tárolására volna szükség. Költségeit 50 millió pengőre teszi, vagyis a holdankénti befektetés 2000 pengőt tenne ki.
