Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - I. Kenessey Béla: Az Alföld állítólagos kiszárítása, elszikesítése és öntözésének kérdése
8 A magasabb vizek azonban néha nemcsak hetekig, hanem hónapokig is eltartottak, s most is eltartanak. Addig pedig, amíg kellő szintre le nem szállanak, a belvizek szabad levezetéséről szó sem lehet. Azért a belvizek a zsilipek felett hatalmas területeket borítottak víz alá, mert ott futottak össze s így az ottani birtokosok a magasabban fekvők előnyére egyedül szenvedték a vízkárokat. Ezen a káros helyzeten kétféle módon is igyekeztek segíteni : A zónásrendszerrel, aminél az egész árteret különböző magasságú sávokra, zónákra osztották s minden egyes zóna vizét elkülönítették a többiekétől. Az így raktározott vizeket azután sorjában, csak akkor bocsátották le, amikor arra a lehetőség a befogadó vízállásának megfelelő apadása után megnyílott. A másik a bögés, vagyis a fokozatos elzárás rendszere, aminél a belvizeket véredényszerűen összegyűjtő belvízcsatornahálózat egyes alkalmas pontjain elzáró töltéseket, azokba tiltókat építettek s így a belvizes területet bögékre, egymástól elválasztott, különböző magasságú medencékre osztották. A bögék vizeit ugyancsak a lehetőség megnyíltával, szintén fokozatosan bocsátották le. Ezek a rendszerek voltaképen a vízbajok parcellázását jelentették és céljuk az volt, hogy minden zóna és böge igya egyelőre a maga vizét, de a többiekét ne szaporítsa. Természetes azonban, hogy a jelzett parcellázást nem lehetett olyan aprólékosan megoldani, hogy ne maradtak volna mégis súlyosan károsított és a vizektől legalább részben megszabadult területek. Ennek azután az volt a következménye, hogy igen sok helyen csendőrökkel kellett a töltéseket és zsilipeket őriztetni. Ez, valamint az említett viszonyok, amikor különösen huzamos ideig tartó árvizek alkalmával mégis súlyos gazdasági károk voltak, lassanként arra vitték rá a társulatokat, hogy a belvízlevezető zsilipek mellé szivattyú telepeket építsenek, amikkel a vizektől való megszabadulást a befogadó mindenkori vízállásaitól függetlenné tenni igyekeztek. Természetes azonban, hogy a szivattyútelepek mellett is megtartották a zónákat, vagy bögéket, hogy ezzel a telepek költségeit csökkentsék. Csak a gazdálkodás igényeinek fokozódása után kezdették a telepeket olyan vízátemelő képességűre kibővíteni, vagy újabb telepeket megcsinálni, hogy a belvizek időleges raktározásra se legyen többé szükség. Hozzá kell mindezekhez azt is tenni, hogy a belvizek kérdése még egyáltalában nincsen minden társulatnál megoldva. Mégis, hogy a belvizeket összegyűjtő csatornahálózatra, mindenféle zsilipre, szivattyútelepekre mennyit költöttek az 1913. év végéig az egyes társulatok és milyen műveket létesítettek, arra a következő adatokat idézhetem : A Duna völgyében .... A Tisza völgyében .... Összesen 12,905 5,480 338 81,559,393 Az eddig felsorolt adatok hiányosak volnának, ha meg nem emlékezném az egyes lecsapoló, tehát nem ármentesítő társulatok és magánosok által végzett lecsapolásokról és egyéb talajjavításokról. Ha ezek költségeit is figyelembe vesszük, A belvízcsatornák hossza m 3,722 9,183 A zsilipek és tiltok száma 1,250 4,230 A szivattyú telepek száma 111 127 Költség P 22,081,106 59,478,287
