Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek

198 nél, nyilvánvaló, hogy ezekhez viszont a címben szereplő műveknek kell alkalmazkodniok. Hogy ezek a nagy árvizek mekkorák lehetnek, a tekintetben utalok e Közlemények 1928. évi július-decemberi füzetében ,,Árvizek számítása csapadékból" címen megjelent tanulmányomra. Különlegesen megjegyzendő, hogy a hidaknak a mederben kiöntés nélkül megférő vizet duzzasztaniok egyáltalában nem szabad, a nagy árvizeknél bizonyos csekély mértékű duzzasztást azonban meg kell engednünk. Ez a duzzasztás laza talajnál 5—10, kötöttnél pedig 10—20 cm-nél nagyobb semmi esetre sem lehet. A mederfenékkel egyező küszöbű zsilipes gátaknál a mederben megférő vizeket szintén nem szabad duzzasztaniok. Ha ez a feltétel ki van elégítve, az enemű művek a nagy árvizeket csak abban az esetben duzzasztják, ha azok a völgyet szűkítő művekkel kapcsoltak. Ilyen esetben rájuk is állanak a hidakra mondottak. A meder fenekénél magasabb küszöbű zsilipesgátak és szilárd koronájú duzzasztók a mederben kiöntés nélkül megférő vizeket legfeljebb 5 cm-rel duzzaszthatják. Ekkor, ha nincsenek a völgy szélességét csökkentő művekkel kapcsolatban, a nagy árvizeket minden duzzasztás nélkül bocsátják át, vagy pedig, ha duzzasztják is. annak mértéke nagyon csekély lesz. VI. A jókarbahelyezés keresztülvitele. Csak egy pár dolgot kell a teljesség kedvéért megemlíteni : Legelső dolog a mederből kikerült anyagnak a partokon való elhelyezése. Ennél főszabály a minél szélesebb padka és a depóniák vízfelőli rézsűjének lehető enyhe, még a meder rézsűjénél is enyhébb volta. A kanyarulatok homorú oldalának padkája a normálisnak megállapítottnál szélesebbre veendő. Miután pedig a jókarbahelyezés igen messze esik az ármentesítéstől, s a vízfolyásnak azok a vizei, amik az előállított zárt mederben már nem férnek meg, a jövőben is ki fognak önteni, a depóniáknak ezeket a kiöntéseket nem szabad meggátolniok, s e mellett meg kell engedniök, hogy a kiömlött árvizek a mederbe ismét visszahúzódhassanak. Ezért nemcsak célszerű, de szükséges is a depóniákban megfelelő szélességű megszakítások közbeiktatása. Különösen szükségesek az ilyen megszakítások az olyan terepmélyedéseknél, amik a mederbe visszavonuló víz határozott útjai. Abban az esetben, ha a parti birtokosok a depóniák anyagát szétteríteni kívánják, az csak úgy engedhető meg, ha azzal a meghagyott megszakításokat át nem töltik és egyben a völgy két oldalán a nagyobb, tehát a mederből kilépő árvizeknél a vizek szabad lefolyását nem gátolják. A rézsűkről minden fát és bokrot, általában a vízlefolyást gátló akadályt alaposan el kell távolítani, s a partokon csak akkor szabad fákat megtűrni, ha mederben keletkező vízsebesség indokolttá teszi a rézsűknek a gyökerek révén való erősítését. Mosóhelyeknél a rézsűt szilárd anyagból való szélesfokú lépcsőkkel kell ellátni. Itatókat a mederben megtűrni nem szabad. Az ilyen célra legjobb, ha a mederből kivezetett kis csatornával oldalra vezetjük ki a vizet, s ennek végére ásunk a célnak megfelelő nagyságú, esetleg a vízfolyás fenekénél is mélyebb medencét.