Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek

181 Minden bővebb magyarázat nélkül, egyszerű megfontolás alapján nyilvánvalók a következők : Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy a medret fejlesztő és azt fenntartó közepeseknek is nevezhető árvizek szoros összefüggésben vannak a vízvidék évi lefolyási tényezőjének és csapadékának átlagával. Ha valamely vízgyűjtő / területeit derékszögű koordináta rendszer vízszintes tengelyére abszcisszákul, a q és Q értékeket pedig a függélyes tengelyre ordinátákul felrakjuk, könnyen kiadódó q és Q vonalat kapunk, amik jellemzői lesznek a vízfolyásnak. Az értelmezés szerint a Q vonal integrálgörbéje a q vonalnak. Ha azután e vonalak futását vizsgáljuk, nyilvánvaló az is, hogy a q vonal nem lehet a vízszintes tengellyel párhuzamos, mert ez ellenkezik azzal a tapasztalattal, hogy a felületegységről az idő egységében a mederben lefutó víz mennyisége a késleltetés folytán lefelé csökkenik. Ebből egyúttal az is következik, hog\' a Q vonal sem lehet a vízszintes tengellyel párhuzamos. A q vonal nem lehet lineárisan csökkenő sem, mert akkor volna a vízgyűjtő valamely meszszefekvő olyan pontja is, aminél a lefutó víz mennyisége nullával volna számításba vehető. A q vonal legvalószínűbb alakja tehát az, hogyannak / minimális értékénél maximuma van sag érték az / növekedésével bizonyos minimum felé közeledik anélkül, hogy azt valóban el is érné. Ennek megfelelően a Q érték bizonyos minimumtól egy maximum felé érintőlegesen közeledik. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a megfontolások a maguk egészében csak igen hosszú, természetesen kialakult hosszszelvényű vízfolyásokra érvényesek, és hogy amenynyiben ilyen vízfolyásnak csak egy részéről van szó, a vonalaknak csupán megfelelő szakasza vehető figyelembe. Ha az imént való fejtegetéseket matematikai alakba kívánjuk ünteni, akkor a feltételeket kielégítő legegyszerűbb összefüggés a következő : 1. ábra. 1.