Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek

AZ 1885 : XXIII. ТС. 40. §-A ALAPJÁN ELRENDELHETŐ MEDERMÉRETEK. (Kulturtechnikai tanulmány.) írta : KENESSEY BÉLA. I. Bevezetés. Az 1885 : XXIII. t.-c., vagyis a vízjogi törvény 40. §-a szószerint a következőképen hangzik : ,,A meder és partok jókarbantartám a meder, illetve a parti birtokosnak kötelessége. Ezen jókarbantartás költségeihez mindazok, akik abból hasznot húznak, haszonaránylag hozzájárulni tartoznak. A hozzájárulás arányának megállapításánál a hatóság meghatározza azt is, hogy a jókarbantartás költségeihez mennyiben és mily arányban kötelesek hozzájárulni az egyes érdekelt községek, az érdekelt törvényhatóságok, vagy végül a hajózás és tutajozás érdekéből az állam." Az idézett törvény 185. §-a mindazokat, akik a 40. §-ban megállapított kötelezettségnek nem tesznek eleget, büntetéssel sújtja. A törvény 40. §-ából kifolyólag, hogy a munkálatokból hasznothúzók érdekeltségének és a hozzájárulás arányának megállapítása hatósági feladat, okszerűleg következik az is, hogy addig, amíg ez meg nem történik, nem foroghat fenn kihágás lehetősége és nem lehet a mulasztókkal szemben a büntető szankciót alkalmazni. Ezt az önként következő jogelvet világosan kimondják a földmívelésügyi miniszternek 50,224/892. és 18,725/897. sz. döntvényei is. Megjegyzendő, hogy kellő panasz alapján a parti birtokosokat a jókarbantartás mértékének és a hozzájárulás mérvének megállapítása előtt a vízjogi elsőfokú felügyeleti hatóság arra kötelezheti, hogy azok a vízlefolyási akadályokat, cserjéket, bokrokat, növényzetet stb. kiirtsák, de ezen túlmenő kötelezettséget már nem állapíthat meg. A törvény szavából következik az is, hogy a korábban medertisztogatásnak, helyesen jókarbahelyezésnek elrendelése a többi kötelezettségek megállapításával együtt az engedélyezési hatóságok feladatkörébe tartozik s az erre vonatkozó eljárást az engedélyezési eljárás szabályai szerint kell lebonyolítani. Hogy pedig az eljárás lebonyolítható legyen, ahhoz tervek szükségesek, amiknek minden olyan adatot kell tartalmazniok, amiknek alapján a hatóság kimerítően intézkedhetik. Általánosan bevett gyakorlat szerint a terveket és mellékleteiket a kultúrmérnöki hivatalok készítik el és bocsátják a hatóság rendelkezésére. A hivatalok azonban az ilyen kérdések megoldásánál nem egyszer igen nagy nehézségekre bukkantak, mert általában hiányzott az a jól kialakult gyakorlat, ami olyan megoldást tett volna lehetségessé, aminek alkalmazása feltétlenül kiküszöbölhette volna a nem egyszer utólag beállott kellemetlen következményeket. Az alábbiakban a „Vízügyi és Hajózási Közlöny" 1913. évi 1. számában megjelent cikkemmel kapcsolatban azt az eljárást ismertetem, amit a gyakorlat-