Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek

ban teljessikerűnek találtam és amire előre is megjegyzem, hogy azt csakis kisebb vízfolyások, -patakok jókarbahelyezésénél alkalmaztam, nem számítva ezek közé az inkább csak ereknek nevezhető kis vízfolyásokat. Mielőtt azonban a kérdés mélyébe hatolnék, szükségesnek tartom egy pár, talán inkább csak elméletinek látszó, de a helyes megoldást lehetővé tevő megjegyzés megtételét. II. A jókarbahelyezésnél megkövetelhető meder általános jellemzése. Ma már minden, még kezdő vízimérnök is tudja, hogy minden vízfolyás, a legkisebbtől a legnagyobbig, önálló életet élőnek tekintendő, aminek tehát megvan a maga egyénisége, egyéni természete. Hogy erről az egyéni természetről képet kapjunk, vizsgáljuk meg valamilyen ideális esetben, miként keletkezhetik és fejlődhetik a vízfolyás akkor, ha ebbe a folyamatba gátló körülmények nem avatkoznak bele. Ennek érdekében tegyük fel, hogy olyan völgy áll előttünk, amin víz még sohasem vonult le, tehát medernek nyoma sincsen benne s a völgyfenék legfeljebb csak finom fűvel fedett. Amint a völgy vízgyűjtőjére csapadék esik, annak el nem párolgó és be nem szivárgó része az oldalakról a völgybe lefolyik s ott összegyűlve, a maga részére csatornát kezd vájni. Az így keletkező csatorna azután fokozatosan fejlődik, mélyül, szélesedik, de csak bizonyos határig, amely határ szorosan összefügg a medret fejlesztő vizek mennyisége és az esési viszonyok mellett a meder anyagának természetével, milyenségével. Ha a vízfolyást behatóbban megfigyeljük, azt látjuk, hogy azoknak fejlesztését leghatékonyabban a nagyvizek és ezek közt főként azok végzik, amik a mederben kiöntés nélkül férnek meg. Ha ugyanis a kisvízállású vízfolyás vize áradóban van, a vízszíne emelkedik, ezzel együtt sebessége is növekszik. A víznek a medret támadó eleven ereje pedig a sebesség négyzetével van összefüggésben. Áradás közben a vízsebesség és vele együtt az eleven erő mindaddig rohamosan növekszik, amíg a víz a partokon túl nem csap. Ekkor ugyanis a víz a völgyben már szétterül s mennyiségének szaporodása már nem növeli a korábbi mértékben a vízmélységet, vele a sebességet és a támadó erőt. Ebből tehát nyilvánvaló, hogy a meder kifejlesztésének munkáját elsősorban a benne kiöntés nélkül megférő vizek végzik s ezek függvénye lesz adott viszonyok közt a kialakult meder mérete. Természetes egyben, hogy a fejlődésben lévő medernél mindaddig nem lehet véglegesen kialakult méretekről szólani, amíg a víz elragadó ereje és a meder anyagának ellenállása közt bizonyos egyensúlyi állapot nem áll be. Ez a most említett egyensúlyi állapot azonban a dolog természetéből kifolyólag nem lehet abszolút stabil, hanem az bizonyos középállapot körül változó lesz. Nevezetesen a vizek mindig szállítanak bizonyos mennyiségű hordalékot is. Amíg a víz elragadó ereje ezt a hordalékot akár lebegve, akár a fenéken továbbviheti, az nem jöhet nyugalomba. Amint azonban a vízmélység fokozatosan csökkenik s vele csökkenik az elragadó erő is, először a fenéken mozgott hordalék akad meg. majd fokozatosan a lebegve tartottnak mindinkább csökkenő nagyságú része is leülepedik. A sebesség fokozatos csökkenésével mindinkább több lesz a leülepedő Vízügyi Közlemények. 12