Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

163 minden egyes sziklavastagságra az aknalyukak előállításához és a töltések elkészí­téséhez szükséges minden adatot. Például ha a szikla felszíne 96-50 m az A. f., a vízszín alatt pedig 1-40 m mélyen van, amikor is a szikla vastagsága a 94-00 m A. f. magasságban tervezett fenék felett 1-10 m, úgy a fúrólyukak egymástól való távolsága a grafikon szerint 1-72 m-ben, a fúrólyuksorral párhuzamosan fekvő első lyuksornak a szabad faltól való távolsága, vagyis az előfok 0-86 m-ben, a lyukhossz 1-65 m-ben és a töltés súlya 1-10 kg-ban adódik ki. 6. ábra. Grafikonok a vízalatti töltések nagyságának, stb. megállapításához. Megjegyzendő itt, hogy egyszerűség kedvéért, de meg hogy nagyobb szikla­vastagságnál is lehetőleg kis darabokra lehessen zúzni a kőzetet, a robbanó zsela­tinból — nagyobb hatásfoka dacára is — ugyanannyi súlyt vettünk, mint az asztra­litból, azonban miután a zselatinból a nagyobb fajsúlya miatt az akna nem lesz olyan magasan megtöltve, a robbanó zselatintöltések más hosszúságú patronokból tevődtek össze. c) A robbanóanyagok s a robbantás segédeszközei. A dunaági vízalatti sziklarobbantás tervezetének előtanulmányozásához és elkészítéséhez tartozott a megfelelő robbanóanyag megválasztása is. A pólai robbantások teljessikerű elvégézésének eredménye alapján közel­fekvő gondolat lett volna az ott igen megfelelőnek bizonyult robbanó zselatint itt is bevezetni. 11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom