Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

164 Az előtanulmányok során ismeretessé vált azonban, hogy a peremartoni robbanóanyag gyárban rendszeresen gyártott ,,astralit"-ban olyan robbanóanyag áll rendelkezésre, amely megfelelő robbantó hatás mellett sokkal biztonságosabban kezelhető, mint a robbanó zselatin és amellett ennél az anyagnál sokkal olcsóbb. Ez a robbanóanyag nem olyan hevesen ható, vagyis nem olyan „brizans", mint a robbanó zselatin, nincsen is olyan erős hatása, mint annak, de céljainknak megfelelőnek látszott. Különösen a kisebb kőzetvastagságoknál annak is bizonyult. Az „astralit" biztonsági robbanóanyag összetételére nézve 80% ammonsalétromot, 11-8% trinitrotoult, -i% nitroglicerint, 1% kőszénlisztet, 2-3% rozslisztet, 0-1% parafinolajat és 0-1% kollodiumgyapotot tartalmaz, vagyis az ammonsalétromon kívül olyan komponenseket is, amelyek megakadályozzák a robbantással járó káros gázok kifejlődését. Az astralit enyhén barnásszürke, aprószemcsés, tapintásra tapadó anyag. Fajsúlya egynek vehető. Ütésre nem robban, fagyálló, a vele való érintkezés a szervezetre nem káros, de igen hidroszkópikus s a nedvesség behatására robbanó hatásából veszít. Ezen utóbbi tulajdonsága miatt vizes aknalyukakba csak külön, vízmentesen elzárt bádogpatronokban helyezhető el. Az astrolitot faládába csomagolva a vasúton mint darabárut minden különösebb rendszabály nélkül, rendes tarifa mellett lehet szállítani. Az astralit ennyi értékes tulajdonsága dacára mégis szükségesnek látszott nagy kőzetvastagságoknál és szivacsos struktúrájú puhább kőzetpadoknál, amelyeknél a gázok elnyelése miatt a robbanóanyag feszítő hatása csökken, a brizánsabb hatású robbanó zselatint segítségül venni. Annál is inkább, mert az astralittal való robbantás után annak inkább toló hatása következtében a kőzet nagyon változó minőségénél gyakran olyan nagy darabokra esett szét, hogy azokat még a markoló kotróval is csak nehezen lehetett eltávolítani. A robbanó zselatin 90—92% nitroglicerinből és 8—10% kollodiumgyapotból áll, szürkés, halványsárgás, szívós, kocsonyaszerű, nem plasztikus, inkább ruganyos anyag. Egyike a legerősebb hatású robbanóanyagoknak. Robbantó hatását az astralitéhoz viszonyítva az 1 : 0-7 arányszám fejezi ki. Fajsúlya 1-0. Nem hidroszkópikus, ezért tulajdonképen nedves aknában külön vízhatlan patron nélkül is használható volna. Mégis célszerűbbnek látszott a robbantó zselatint is a fúrólyukba patronokban elhelyezni. A zselatinnak a patronokba való öntése a gyárban történik. Ütéssel, egyáltalában mechanikai behatással, meleggel és hideggel szemben érzékeny. Kezelése is nagy figyelmet és gondosságot igényel, mert pl. a szemben könnyen kötőhártyagyulladást idéz elő. De máskülönben is sokkal veszedelmesebb szer, mint az astralit. Vasúti szállítása csak a robbanóanyagokra előírt szigorú előírások betartása mellett történhetik. Lakóhelyek közelében való szállítása is igen körülményes. Mindez a jelentékenyen magasabb beszerzési árral együtt természetesen megnehezíti használatát, éppen ezért az első, a robbantóhatás tekintetében a zselatinra nézve kedvezően végződő próbák után is inkább az astrolitot használtuk, megnövelve a töltéseknél annak a számítás alapján kiadódó mennyiségét addig a mértékig, amint azt a 6. sz. ábra feltünteti. A robbanóanyagok őrzésére és feldolgozására szolgáló épületek egyszerű faépületek, könnyű tetőszerkezettel.