Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

162 ennek a robbantásnak a hatása elérte, de legalább is nagyon megközelítette a szabad fal felé való robbantásét. Ha most az eltávolítandó szikla vastagságnak, az aknalyukak hosszának és azok egymástól való távolságának, valamint a töltések nagyságának összefüggését a dunaági robbantásnál elfogadott kapcsolt töltések alkalmazása esetében keressük, úgy először is eme tényezők közül egyesekre gyakorlati szempontból határozott értéket kell felvennünk. így elsősorban is adott a robbantás minden pontjára nézve az eltávolítandó szikla vastagsága, azután az aknalyukak mélysége, amelyet a sziklavastagság 1 %-ére veszünk fel, továbbá ismeretes a fúrólyukak átmérője, amelynek méretét a kiválasztott fúrókalapács legjobb teljesítőképességének megfelelően a leghosszabb fúrólyuk alján 42 mm-rel, a hengeralakú töltés külső átmérőjét pedig 37 mm-re szabtuk meg. Utóbbit azért, hogy annak az aknalyukban való elhelyezése könnyen és biztosan legyen elvégezhető. A Lebrun-féle képletben előforduló s a robbanóanyag minőségétől függő együttható értékéül a robbantási munkákhoz kiválasztott astralit nevű robbanóanyagra az e célból elvégzett kísérleteink alapján a 0-4, a robbanó zselatinra pedig jobb hatásfokának megfelelően a 0-28 együttható számot fogadtuk el. Gyakorlati meggondolások alapján elhatároztuk továbbá, hogy az aknalyukakat azok fenekétől kétharmad magasságig töltjük meg robbanóanyaggal. E gyakorlati felvételek után a tekintetbe jövő összes tényezők közül tehát már csak az aknalyukak egymástól, valamint a robbantás szélétől való távolsága maradt még ismeretlen. Az aknalyukak egymástól való távolságának kiszámításánál abból az alaptételből indulunk ki, hogy a robbantás által meglazított kőzet térfogata egyező viszonyok mellett arányos a töltés nagyságával, vagyis ha a töltés nagyságát az egyes aknalyukakban meghatározott mennyiséggel vesszük fel, az bizonyos határok között végeredményben arányos az aknalyukak távolságával. Kiszámítjuk tehát, mint az az 5. ábra 3. sz. alatti esetéből látható, adott „v" sziklavastagság és a x a = a

2 felület által meghatározott v X a

2 szikla térfogat fellazításához szükséges robbanóanyag összes mennyiségét, vagyis X T-t s miután az egyes aknatöltés hosszát és így súlyát ,,T"-t is ismerjük, illetőleg TT minden sziklavastagságra nézve felvettük, a töltések számát megadja a — tó hányados. A töltések egymásközti távolsága pedig e = —7=, a szabad faltól V s e való távolság e

1 =—. Ezek szerint az ,,e" számára mindaddig állandó értéket kapunk, amíg az aknalyuk átmérője állandóan ugyanaz, amíg az aknalyukak hossza állandóan egyenlő a szikla vastagság 1-5-ével és amíg a töltési együttható számára ugyanazt az értéket vesszük fel. A mi esetünkben és feltételezéseinknél a 0-9—3 m sziklavastagságnál az ,,e" az astralitra nézve 1-72 m-ben, a robbanó zselatinnál pedig 2-26 m-ben adódott ki. Ezen az alapon a különböző sziklavastagságnak megfelelő aknalyukhosszúság, lyuktávolság és töltésnagyság minden esetben könnyen és azonnal való megállapítására táblázatot és annak adataiból grafikont állítottunk össze. Ebből a grafikonból ki lehet olvasni a soroksári Dunaágban előfordulható