Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

131 1528-ból való második dekrétumának 3. cikkelyének 1. §-ában találunk idevonatkozó rendelkezéseket, melyek szerint : ,, . . . mindazok a száraz vámok, amelyeknek a helyein az utasok átkelésére készített hidak vagy töltések nincsenek, vagy azokról a hidakról, vagy töltésekről kellően nem gondoskodnak és amelyeket a folyókon (kivéve a teherhordó vagy megterhelt hajóktól, melyek külföldi vidékekről és tartományokból árukat és eladó dolgokat hoznak) szoktak szedni, ennek utána eltörlendők." Hogy az országnak a mohácsi vészt követő időkben bekövetkezett leromlása idején is többek között a halastavi vízhasználatok mennyire kiváló vagyoni értéket képviseltek, ennek bizonyságául álljon itt 1. Ferdinánd királyunk 1542. évi úgynevezett Pozsonyi cikkelyei közül a 4. cikkely, amely szerint : „. . . Minthogy pedig az említett néhai Lajos király halála után nemcsak várakat és városokat, mezővárosokat, falukat és pusztákat, hanem szántóföldeket, réteket, erdőket, halastavakat és határokat is foglaltak el : 1. §. Ezért megállapítottuk, hogy az ilyen szántóföldek, rétek, erdők, halastavak, határok elfoglalása esetében is (miután e részben azoknak a vármegyéknek az alispánjai és szolgabírói, ahol e foglalások történtek, ama helyek szomszédaival és határosaival és ugyanabban a megyében lakó nemesekkel és nem nemesekkel törvényes tanúvallomást tartottak) kötelesek legyenek és tartozzanak ugyancsak az alispánok és szolgabírák azokat az elfoglalt földeket, réteket, erdőket, halastavakat és határokat visszaadni azoknak, akiktől elvették, az ellentmondás és betiltás ellent nem állván." A száraz vámok néven ösmert, ebben a korban felette elhatalmasodott visszaélések megszüntetését célozza továbbá /. Ferdinánd királyunknak 1555. évből való tizenhetedik dekrétumának 2. cikkelye 4. §-ának azon rendelkezése is, mely szerint : ,,a méltatlan vám és bármely adó fölszedések is a közönséges és helytartósági törvényszékek bíráskodása alá tartoznak." A száraz vámok elleni küzdelem azonban annyival inkább nehéz volt, mert Corpus Jurisunkban adatok vannak arra, hogy a királyi birtokokon is el volt terjedve ez a vízhasználat fogalmával űzött visszaélés. így I. Ferdinánd királyunknak 1550-ból való tizennyolcadik dekrétuma 36. cikkelyének 2. és 3. §-a szerint : „2. §. Az ország karainak és rendeinek a kérésére a királyi szent Felség is kegyelmesen megengedni méltóztatott azt, hogy ahol az ő fekvő jószágain ilyen vámokat találnának, ezeket is eme végzése rendelkezése alá foglalják. 3. §. Meghatározták, hogy a többi igazságos és törvényes vámokon is nem harmincadot (amikép ez igen soknak a fekvő jószágán történik), hanem csak a régi és törvényes vámdíjat kell szedni." Ezen utóbbi korlátozás csirája annak a gondolatnak, amit a vontató utak és a szabad kikötés tárgyában 39,507/1885. szám alatt kiadott közmunka- és közlekedésügyi miniszteri rendelet 10. §-ában úgy fejez ki, hogy a szabadkikötői berendezésekért szedett illetékek magasabbak nem lehetnek, mint amennyi a berendezések fenntartási költségeire, a befektetett tőke kamatozására és fokozatos törlesztésére vagy a szolgálmány teljesíthetése végett szükséges. A száraz vámokkal királyi birtokokon is űzött visszaélések megszüntetése iránti ismételt rendelkezésre találunk /. Ferdinánd, királyunknak 1557-ből való tizenkilencedik dekrétuma 17. cikkelyének 2. §-ában, mely szerint : 10*