Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

132 „2. §. Miután pedig azt állítják, hogy ilyenek — tudniillik száraz vámok — az Őfelsége fekvő jószágain is vannak, a rendek kérésére a királyi szent Felség kegyelmesen megígérte, hogy e felől magát szorgosan tájékoztatván, ha ilyen valahol az ő fekvő jószágán is találtatnék, másoknak jó példaadásul, ennek az eltörlését meg fogja parancsolni." A dolog azonban nyilván nem ment olyan simán és egyszerre. Látszik ez abból is, hogy I. Ferdinánd királyunknak 1563-ból való huszonegyedik dekrétuma 58. cikkelyének 1. és 2. §-ában is találunk idevonatkozó újabb rendelkezéseket, melyek szerint : „1. §. Mindazonáltal úgy látszik, hogy azoknak (tudniillik a száraz vámoknak) lerontása eddigelé egyedül azért nem történt meg, mivel Ő Császári Felségének a birtokában is több olyan száraz vám van, amelyeket állítólag még le nem rontottak és el nem töröltek. 2. §. Az ország karai és rendei kérik Ö Szent Felségét, hogy azoknak a száraz vámoknak a lerontását méltóztassék előbb a maga fekvő jószágain megkezdeni, hogy ennek megtörténtével <3 Felsége példáját a többiek és mindnyájan kövessék." A kompokra és révekre vonatkozólag is a vízjogi törvény 21. §-a az engedélyezés kötelezettségét állítja fel, amennyiben a hajózás, tutajozás és faúsztatás különben akadályoztatnék. Ez az engedélyezési kötelezettség egész határozottsággal kifejezésre jut már 1. Ferdinánd királyunknak 1563-ból való huszonegyedik dekrétuma 59. cikkelyében, mely szerint : „Megállapították, hogy azokat a vámokat is, amelyeket akár az urak, akár a nemesek a Császári és Királyi Szent Felség különös beleegyezése nélkül, avagy pusztán önhatalmúlag felállítottak, vagy ezután állítanának föl, éppen úgy, mint a száraz vámokat lerontsák." Miksa királyunknak 1566-ból való első dekrétuma 11. cikkelyének 2. és 3. §-aiban ismétlődnek a száraz és engedély nélküli vámok elleni szigorú rendelkezések. Ezekszerint ugyanis : „2. §. Minthogy pedig eddigelé mindenki azzal mentegette magát, hogy Ő Szent Felsége fekvő jószágain levőket az ő kegyelmes ígéretéhez képest, ama végzések értelmében mindeddig még el nem törölték és ezért azt mondják, hogy amíg azok fennállanak, a magukénak megszüntetésére ők sem kötelezhetők, a karok és rendek alázattal kérik б Császári Szent Felségét, hogy méltóztassék mindenek előtt az övéinek lerontását megparancsolni, hogy hű alattvalói is az ő példáját követve, a magukét lerontsák és 0 Szent Felségéével magukat többé ne mentegethessék. 3. §. Amelyekre nézve pedig úgy találják, hogy azokat valaki önhatalmúlag, avagy az б Felsége fekvő jószágain a tisztviselők, minden törvényes és jogos ok nélkül állítottak fel, az illető vármegyének az ispánja, avagy alispánja tisztének elvesztése alatt a vám urat megintse, hogy azokat azonnal lerontsa." A vizimunkálatok jókarbantartásának a vízjogi törvény 40., 50. és 51. §-aiban megállapított kötelezettsége Miksa királyunk törvényeiben is újbóli hangsúlyozáshoz jut. Az 1566-ból való első dekrétumának 12. cikkelye 1. §-a szerint ugyanis : „1. §. Különben azokat magukat, akik ez ellen cselekesznek (valamint azokat is, akik a szükséges helyeken vagy igen hitvány hidakat tartanak, vagy éppen semmi hidat, amelyért részükre a vámszedést engedélyezték, fenn nem tartanak ; sem az utakat és átjáró helyeket, amivel tartoznának és kötelesek lennének, nem