Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - III. Kun László: Az erdők hatása a Mississippi árvizeire

113 rendszerben nagyjában azonos, addig a többi rendszerben a tényezők egymáshoz viszonyítva elütök. Ezenfelül az egyes tényezők magukban is bonyolultak. Például egy átlagos 101-6 mm csapadékmennyiség másképen hat, ha az felhőszakadások alakjában jelentkezik, mintha lassan, eloszoltan-érkezik. Már pedig egyes vidékekre az előbbi, másokra az utóbbi jellegzetes. A számításba veendő tényezőknek különbözősége mégis megkívánta, hogy a tanulmányoknál egységes módszer fogadtassék el, hogy ezáltal a szükséges összefoglalások és összehasonlítások megtehetők legyenek. A kritikus területeknek helyszínelése után szükséges volt ezeknek a mostani állapot szerint való osztályozása. Azokat a területeket, melyek nem voltak okozói a nagytömegű hordaléknak, iszapnak és hirtelen csapadéknak, „jótékonyoknak" minősítették. Azok, melyek rossz, elfajult állapotban, de látszólag egyensúlyban, vagy javulófélben voltak, „semleges" elnevezést kapták. Amelyeken pedig az elfajulás folyamatban volt, azokat a „károsak" osztályába sorozták. Sokszor állítják azt, hogy a Mississippi árvizeiben nem állott be lényeges változás az erdőirtások következtében. Figyelmen kívül hagyva ennek a kérdésnek tárgyalását, bizonyos tények mégis megállapíthatók. Megemlíthetjük egyrészt, hogy a Mississippi forrásvidékén völgyzáró gátak által óriási tömegű vizek tározódnak, másrészt a Mississippi völgyében az 1920. évi adatok szerint 2,025,000 hektár földterületet öntöztek. A tárolt víz 2660 millió m

3, a terméketlen területek öntözésére pedig évi 609-6 mm magas rétegű vizet használnak fel, ami 12,180 millió m

3 víznek felel meg, tehát négyszeresen többnek, mint a minnesotai völgyzáró gátak vize. Bár ez a tárolt és öntözésre felhasznált vízmennyiség teljes egészében nem csökkenti a folyók lefolyó vízmennyiségét, mégis nagymértékben hozzájárul a folyók vizének apasztásához, nem említve azt a körülményt, hogy a recipiensbe visszakerülő vizek késleltetve, fokozatosan jutnak azokba bele. A víztárolásnak és öntözésnek tehát nagyrészt hozzá kellett ahhoz járulni, hogy a Mississippi árvizei az utóbbi 40 évben csökkenjenek. Hogy ez mégsem történt meg és a Mississippi vizeinek állásában lényeges változások az előbbiek üdvös hatása ellenére sem állottak be, az elárulja, hogy valaminek közbe kellett lépni, ami ezek jótékony hatását ellensúlyozta. Annak a meghatározása, hogy az erdők állapota mennyiben járult hozzá a Mississippi árvizeinek fokozásához, a vizsgálatok során nem látszott az idő rövidsége folytán keresztülvihetőnek. Sokkal lényegesebb volt annak a megállapítása, hogy mennyiben segítik elő az erdők az árvizek csökkentését. A feladat tehát nem más, mint az erdők jótékony hatásának, az erdők védelmének és a fásításnak alapos tanulmányozása, vagyis egyszóval a földek racionális használatának vizsgálata. Ebből pedig önként következik, hogy nemcsak az erdőket kellett abból a szempontból tanulmányozni, hogy ezek a víz és talaj konzerválását kellően szolgálják-e, hanem még szükségesebb volt azoknak a területeknek a vizsgálata, melyeknek erdőknek kellene lenniök. Megállapítható volt mind a hat fővízgyüjtőben, hogy a Mississippi hordaléka nem az erdős vidékekről érkezik, hanem a farmtulajdonosok szántóföldekkel borított birtokairól, melyek nincsenek észszerűen kezelve, ahol, ha az erdőirtások és kíméletlen erdőégetések nem történnek, akkor tekintve a természet csodálatos gyógyító hatását, a kimosások aránylag rövid idő alatt megszűntek és az egyensúlyi állapot helyreállott volna. Vízügyi Közlemények. 8