Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - III. Kun László: Az erdők hatása a Mississippi árvizeire

114 AZ ERDŐK OSZTÁLYOZÁSA. A Mississippi erdőterületeit a tulajdonosok szerint 3 osztályba sorozhatjuk, amely fölosztás nagyjában az erdőhasználat mikéntjének is megfelel. A fölosztás a következő : I. Magántulajdonban levő kereskedelmi célokat szolgáló erdők. II. Farmerdők és farm erdőterületek oly vidékeken, ahol a mezőgazdasági érdekek dominálnak. III. Nemzeti erdők, nemzeti parkok és a kötött forgalmú legelőknek erdővel borított részei. Kereskedelmi célokat szolgáló erdők. Ebbe a kategóriába tartozó erdők magán, vagy szövetkezeti tulajdonban vannak. Ezek látják el a piacot leginkább áruval. Összes területük körülbelül 279,720 km

2 és általában olyan területeket borítanak, melyek a talaj topográfiai viszonyai miatt mezőgazdasági tekintetből figyelembe úgy sem jöhetnek. További négy alosztályba sorozhatjuk őket : a) Minnesota és Wisconsin kitermelendő erdeire, b) az Ohio-medence keményfáinak régiójára, c) a Mississippi-delta alföldi keményfáinak régiójára, d) Louisiana, Mississippi, Arkansas déli fenyőinek régiójára és a szomszédos felföldek keményfáinak régiójára. A tanulmányok mind a négy csoportra kiterjedtek. Közös jellegzetességük a tüzek okozta pusztítás, melyre csak ott ügyeltek, ahol a fatelepeket veszély fenyegette volna. Az 1911. évi Clarke-Mc.-Nary-Bill (továbbiakban C. M. N.-nek jelölve) törvény elismerte a hajózható folyók erdősített vízgyűjtőinek tüzek ellen való védelme szükségét és egyben együttműködést hozott létre ezirányban a Mississippi völgyében levő 20 állammal. A C. M. N. törvény lényege abban áll, hogy az erdővédelem költségeit méltányosan 50—50%-ban a ni agán tu laj donos és az állam viseli. Az állam által viselt 50% pedig további megosztásban a jövőben 25%-ban az államszövetség, 25%-ban a helyi hatóságok terhére esik. Az erdővédelem végrehajtása teljesen az állam feladata. A C. M. N. törvény az erdők védelme terén bizonyos előhaladást hozott és a törvény jó hatása habár igen lassan, de mégis mutatkozik. Ha azt a területet, ahol az erdőtüzek ellen szervezett védelem van, összevetjük az árvizek szempontjából a kritikus területekkel, a területek nem födik egymást. A baj azonban nem is annyira abban rejlik, hogy a védterületeket szűkösen szabták meg, mint inkább abban, hogy a C. M. N. törvény megállapította területek keskenyek. Helyszűke miatt a védterületekre vonatkozó adatok közül csak a főbbeket ragadjuk ki : Az összes védelemre szoruló terület 33,939,567 hektár. A védelmet célzó munkálatok becsült összköltsége 1,956,676 dollár ; 1928-ban az államszövetség befektetett 170,760 dollárt, az államok 474,417 dollárt. A befektetés összege tehát a szükségletnek csak egyharmada.