Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - III. Kun László: Az erdők hatása a Mississippi árvizeire

109 feliszapolódását csökkenti. Az erdő ilymódon bokraival, aljnövényzetével és vastag humuszával a legjobb talaj konzerváló. A kimosás és a folyók eliszapolódása nemcsak azért veszélyes, mert a folyók árvízmennyiségét növeli, hanem azért, mert a hordalék a lefolyó vizeknek mintegy fogakat adva, tépi a partokat és olyan mederrészeket visz el, amelyek különben a folyásnak ellenállhatnának. ,,A kimosás hízik, miközben táplálkozik." Demontsey szerint (francia) egy torrens 2380 m

3 víztömeg mellett 6188 m

3 hordalékot, tehát a víztömegnek két és félszeresét rakta le. A Mississippi hordalékmennyiségére adatok nincsenek; a Missouri hordaléktartalma nagy vizek esetén 3%. Mint előbb említettük, az erdő a legjobb talaj konzerváló, de alkalmas erre a sok erdei gyomnövény és a gyep is. Sőt ezek alkalmasabbak, mint az aljnövényzetétől és alomjától megfosztott erdő. Az árvizek vizsgálatánál nagy szerepet játszik a csapadéknak a lefolyásra kerülő vízmennyiségekhez való viszonya. Ez a viszony az egyes vízgyűjtőknél rendkívül változó ; megállapítása azonban bizonytalan és körülményes. Ha az erdőknek, mint a folyóvizek szabályozójának és mint árvízgátoló tényezőnek az értékét — az egész évi csapadékmennyiség figyelembevételével — a víztárolóképességre vonatkoztatjuk, akkor ez az érték viszonylag nagyon kicsiny. De ez nem is jó összehasonlítási alap, mert az árvizek abnormális csapadékok eredményei lévén, az erdők szerepe is csak egy-egy árvíznél veendő számításba. Itt megjegj^ezzük azt is, hogy a Missouri vízgyűjtőjéből tényleg lefolyásra kerülő vízmennyiség az erre eső csapadéknak mintegy 10—15%-a, míg a megmaradó 85—90% beszivárog, illetőleg elpárolog. Ez a 10—15% az, amely az árvizi problémában szerepet játszik és ez az a mennyiség, amely jól kezelt véderdők által szabályozható. A fenti arányszám sokkal kedvezőtlenebb a Mississippi többi nagyobb vízrendszerében. A VÉDERDŐK MINT KÖZSZÜKSÉGLETEK. Az erdőknek a lefolyásra kerülő víz késleltetésében és ezáltal az árvizek okozta károk csökkentésében való közreműködése, valamint az erdőknek a talaj megkötésére és a kimosások meggátlására gyakorolt jótékony hatása a művelt nemzeteknél a véderdők fenntartására, illetőleg létesítésére és ezeknek hatósági ellenőrzés alá való helyezésére vezetett. A talaj természete, fekvése, nemkülönben a klíma és magánhasználatok folytán éppen a hegyvidékeken legfontosabb a véderdők. A magántulajdonos érdeke az, hogy az erdeiből részben favágás, részben az erdők lelgeltetése révén a legnagyobb hasznot húzza. Nem lehet tőle várni, hogy másokra — különösen a tőle távoleső alsóbb folyómenti birtokosokra — tekintettel legyen. De viszont az alsóbb birtokosok, akiknek földjei a felsőbb fekvésű területek rablógazdasága által károsíthatok, nem bízhatnak a felső birtokosokban és nem is várhatják tőlük, hogy azok az ő árvizi biztonságuk kedvéért anyagi hasznuktól elessenek. Önként következik ebből, hogy a folyók felső fotyásánál elterülő erdők állami tulajdonba való vétele elsőrangú fontosságú és pedig külö.nösen ott, ahol ezen területeknek oktalan használata általánosan el van terjedve.