Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - III. Kun László: Az erdők hatása a Mississippi árvizeire

107 már különböző vízgyűjtők keverékvizeit hozzák magukkal, olyanokét, amelyek jól és olyanokét is, melyek gyengén vagy egyáltalán védve nincsenek. A Mississippi folyó vízgyűjtőjének területe az Egyesült Államokon belül 3,189,564 km

2, ebből 631,960 km

2 erdőség. Olyan óriási terület ez, hogy ezt, mint egységes területet a klímának, a talajnak, a takarónak és a földhasználatnak sokfélesége következtében egységesen kezelni nem lehet. Az erdők az egész vízgyűjtő területén elszórtak lévén, tanulmányozásuk körülményes volt, annál is inkább, mert az erdők a szomszédos más művelés alatt álló területekkel közös gyakorlati alapra voltak hozandók. A munka során kiderült, hogy megbízható adatok hiányzanak. Fontos helyekről helyszíni — a talaj minőségét föltüntető — erdőtérképek nem állottak rendelkezésre. Az alapos tanulmányok megkívánták volna, hogy a folyók lefolyásra kerülő vízmennyiségei és hordaléktartalmuk hosszú éveken keresztül eszközölt mérések alapján — különösen a Mississippi nagyobb mellékfolyóinak torkolata alatt—-ismeretesek legyenek. Sajnos, ezek az adatok azonban hiányoztak, miért is az évtizedek előtti és a jelenlegi viszonyok összehasonlítására semmiféle alap nem volt. Ilyen adatok birtokában — metyek csak 1928-tól kezdve vannak — a fásításoknak, erdők védelmének, terraszos farmrendszereknek hatása minden mellékfolyó torkolata alatt könnyűszerrel megfigyelhető lett volna és fényt derített volna az árvízproblémára. Az árvizekre vonatkozó tanulmányok megkívánták, hogy a Mississippi vízgyűjtője önkényesen 6 főgyűjtőre és ezek ismét kisebb egységekre bontassanak. Az egyes vízgyűjtők és ezek területei a következők : 1. Ohió (528,000 km

2). 2. Felső-Mississippi (482,000 km

2). 3. Alsó-Mississippi (136,000 km

2). 4. Missouri (1,325.000 km

2). 5. Arkansas White (488,000 km

2). 6. Red-Ouachita (230,000 km

2). AZ ERDŐK HATÁSA A LEFOLYÁSRA KERÜLŐ VÍZ MENNYISÉGÉRE ÉS SZEREPÜK A VÍZMOSÁSOK MEGGÁTLÁSÁNÁL. Az erdők védő hatásának megértése végett a folyóvíznek egy pár ismeretes tulajdonságát említjük föl. A fizikából ismeretes, hogy a víz erozív ereje arányos a sebesség négyzetével, vagyis ha a sebesség 10-szeres, akkor a kimosó erő 100-szoros ; másrészt a víznek tovaragadó ereje a sebesség hatodik hatványával arányos, vagyis ha a folyó sebessége 10-szeres, akkor a víz gördítőképessége 1,000,000-szor növekedik. Le Conte kísérletileg kimutatta, hogy óránkinti 3-218 km (0-894 m/sec.) sebességgel folyó víz tyúktojás nagyságú, 85 gramm súlyú követ gördít. Ebből számítva ugyanaz 32-18 km óránkinti sebességgel (8-94 m/sec.) 85.000 kg súlyú sziklát gördít. A gördülés a mederfenéken értendő. Az idézett szabályok természetesen csak bizonyos határok között érvényesek. Tudjuk azt, hogy minél meredekebb talajra esik a csapadék, annál gyorsabban folyik le. Egy bizonyos talajnem esetén tehát a legmeredekebb helyek vannak leginkább kimosásoknak kitéve, miért is épp a meredek szakaszokon legfontosabb az erdőnek, mint a vízmosást gátló tényezőnek jelenléte.