Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben

23 építmény szilárdságát, állékonyságát akarta biztosabbá tenni. A boltív alatti részt persze szilárdan befalazta, s a zuhogó-teren, az utóágyazatban, a mederfenéket is megfelelően szilárd falazással burkolta. A baloldali, vagyis a vékonyabb vízsugár egy, a duzzasztó gátak árapasztójára emlékeztető, nyíláson bukik alá. Erre a nyílásra csak az építkezés idején volt szükség az akkori kis víz lebocsátására. Az építkezés bevégzésével azonban szerepét már be is töltötte s amint majd a gátfölötti tér hordalékkal megtelik, lassacskán be is tömődik, illetőleg majd mesterségesen gondoskodnak betöméséről. A nagyon meredek partokat, a gát építésével egyidejűleg, 1900-ban erdősítették be tölgy, fekete és cirbolyafenyővel. Beerdősítés után csakhamar önmagától megtelepszik a cytisus alpinum, mely sokszor 1700 m magasságig is sűrű aljnövényzetet ad. A magas és középmagas hordalékfelfogó-gátak hatástávola s ennek folytán a 6. kép. Boltíves alapozással épített, cementhabarcsba rakott, faragott terméskő-völgyzárógát a Sigouste nevű vadpatakon, a les sauvas-i erdőőri-lak közelében. (Hautes-Alpes départementban.) gátaknak egymástól való távolsága is igen változó az Alpesekben. Hiszen a meder hosszszelvényének lejtése is nagyon változik. A Nant de St. Claude pataknak a 7. képen látható szakasza a 6—7, sőt 10—12 m magas gátaknak egymástól 50, 40, sőt 35 méter távolságra helyezését követelte meg, lévén a patak hosszszelvényében többszáz méteres hosszon át 500 — 1000%o-os az átlagos esés. Csak így menthették meg a 3000 méternél is magasabb Bec-Rougeról óriási méretű sziklákat magával ragadó patak pusztításaitól a mélyebben fekvő helyek kultúráját. A patak felső szakaszán néhol 30—40 méteres vízesés alakjában zúdul ebbe a meredek lejtés folytán amúgy is igen nagysebességű vadpatakba a mellékvölgyek vize. Csak egymásután nagyon közel sorakozó gátakkal lehetett itt a patakot célszerűen