Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - III. Bőhm Woldemár: A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrografiai adatszolgáltatás mai állására
75 mai értelemben vett hidraulikáig hosszú volt az út. Egy évszázad munkája volt a turbulens folyadékáramlás elméletének kiépítése és az eredmények elérésében az indukció mellett ismét a kísérleti módszernek jutott az oroszlánrész. A fentiekkel ellentétben itt a kísérlet éppen a tünetek elemzését szolgálja. Ezzel igyekszik a gyakorlati hidraulika tág határok között ingadozó együtthatóit egyszerűsíteni és szerepüket exakt számítási módszerek bevezetésével csökkenteni. A víznek jelentősége az ember életében mindinkább nő. Az intenzív gazdasági élet a vízgazdálkodás szerepét erősen előtérbe tolta és ezzel új feladatok elé állította a gyakorlati vizimérnököt. A helyes gyakorlat alapja csak a tudományos megismerés lehet, ezért a hidrológia is valóságos újjászületését éli. Különösen áll ez a hidrotechnikai laboratóriumok megindulása és együttműködésük nemzetközi megszervezése óta a hidraulikára és morfológiára. De természetesen hatott a hidrográfiára is. Tanulmányomban ez utóbbinak mai állását és nagy vonásokban fejlődését próbálom vázolni, különös tekintettel hazai viszonyainkra. Ide illesztem a morfológiának azt a részét is, melyet az adatgyűjtés természeténél fogva a hidrográfiával együtt művelnek. Munkám nem lehet teljes, hiszen konkrét feladatok esetén a hidrográfia a rendelkezésre álló adatokhoz igazodva, azokat más és más módon csoportosítja. Módszereinek száma legalább annyi, mint ahány vízrajzi kérdés felmerül. Ezek némelyike mégis általánosan elterjedt eszköznek tekinthető és fontos segítőtársunk lehet vizimérnöki tevékenységünkben, különösen ha szem előtt tartjuk, hogy minden vízfolyás önálló egyéniség és ezért a teljes általánosításnak tulajdonképen soha sincsen helye. * * * A hidrográfiai kérdések tárgyalási alapja a térkép, melyről az orográfiai viszonyok leolvashatók. A Vízrajzi Osztály működésének első éveiben készítette el Magyarország vizeinek a hosszak, esések, vízgyűjtőterület nagysága és átlagos völgyszélesség adataival kiegészített statisztikáját, melyhez megfelelő hegy- és vízrajzi térkép járult a vízgyűjtőterületek határvonalainak megjelölésével. 1 Ezt a munkát rövidesen követték a Tisza- és Dunavölgy általános és részletes térképei, a Duna helyszínrajza és hosszszelvénye, valamint „A Tisza hajdan és most" című kiadványok, melyek tervezéseinknél ma is nélkülözhetetlenek. A követelmények azonban nőnek s ezért hamarosan elkészült Bogdánfy szerkesztésében Magyarország hidrológiai térképe, mely a talajfelszín átbocsátó, félig átbocsátó vagy vízzáró voltát tünteti fel s készült térkép a vízviszonyokat annyira befolyásoló erdők kiterjedéséről is. Mindezen térképek alapján megállapíthatjuk azokat az adatokat, melyek valamely vízmedence lefolyási viszonyait leginkább jellemzik s amik a következőkben foglalhatók össze : 1. Felszin. A vízfolyás hossza, forrásának és torkolatának tengerszin feletti magassága, völgyének, vagy völgyszakaszának átlagos magássága. Esésviszonyok. A vízgyűjtőterület kiterjedése. A völgy, illetőleg meder tényleges és egyenesben mért hosszúsága közötti viszony (a völgy-, illetőleg mederkifejlődés mértéke), mely egyrészt a folyó szakaszjellegét domborítja ki, másrészt a meder elfajultságának is mérőszáma. A vízgyűjtőterület alakjának a vízlefolyási viszonyokra gyakorolt nagy1 Vízügyi Közlemények, XVIII. füzet.
