Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - III. Bőhm Woldemár: A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrografiai adatszolgáltatás mai állására
76 mérvű befolyása célszerűvé teszi, hogy annak jellemzésére bevezessük a vízválasztó vonal kifejlődésének fogalmát, mely ismét viszonyszám. Megkapjuk, ha a vízválasztó vonal hosszának és a vízgyűjtőterülettel azonos kiterjedésű kör kerületének hányadosát képezzük. Mivel köralakú vízgyűjtőnél ez a szám az egységgel lenne egyenlő, nagysága a vízmedence zárt, vagy szerteágazó voltára mutat rá. 2. A geológiai viszonyokat megadhatjuk az átbocsátó, félig áteresztő, illetőleg vízzáró talajfelszín kiterjedésének nagyságával, vagy még jobban ezeknek a területeknek a vízgyüjtőmedence százalékában való kifejezésével. 3. Az erdők, illetőleg más művelési ágak kiterjedése szintén százalékos arányban vehető tekintetbe. A fenti, a térképekről leolvasható adatokat még klíma- és lefolyási értékekkel is kiegészítve (évi csapadék, középhőmérséklet, viszonylagos légnedvesség, párolgás, fajlagos lefolyás, stb.) nemcsak rövid jellemzését adhatjuk valamely vízvidéknek, hanem összehasonlításokat is tehetünk velük. Ügyelni kell azonban arra, hogy a jellegzetes szakaszokra külön-külön megállapított értékek (pl. esés, mederkifejlődés) közös nevezőre nem hozhatók és ezért nagyobb vízmedencék tárgyalásánál helyesebb a mellékvizeket sorjában egyenként figyelembe venni. A szorosabban vett vízrajzi munka a vízállások jeljegyzésével kezdődött. A természet erőivel folytonos harcban álló ember eleinte passzív szerepet vitt a vízzel szemben : kereste azt a vízszinmagasságot, mely fölött javait biztonságban tudhatja, vagy jegyezte a folyók mentén az előállott legnagyobb árvizeket, hogy gátat tudjon vetni a víz rombolásának. Hazánkban már a 18. század végéről vannak vízállásfeljegyzéseink és néhány mércénken a mult század elejétől rendszeres észlelés folyik (Pozsony, Buda 1823). Az abszolút uralom idején igen lassú fejlődést mutat vízmércehálózatunk és csak a kiegyezés után, majd a Vízrajzi Osztály felállításával (1886) indul meg a gyors ütemben kiépített mércerendszer segélyével Magyarország minden jelentékenyebb folyóján a vízállások naponkénti feljegyzése. 1917-ben 253 mércénk volt. A mérceolvasások „A magyar állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások" címen vaskos kötetekben jelentek meg évről-évre. 2 Ezzel egyidőben indultak meg a katonai alapsíkból kiinduló vízrajzi magasságmérések is, amelyek során egyrészt főbb vizeink mentén megbízható fixpontokat mértek be, másrészt nagyban hozzájárultak különböző alapsíkokra vonatkozó magasságadataink egységesítéséhez. Ilyen módon adva lévén annak a lehetősége, hogy teljes folyószakaszok vízszinét ábrázolhassuk, megindulhattak a víz levonulására vonatkozó tanulmányok is, illetőleg az árvíz előrejelzések. A Vízrajzi Osztály napi térképkiadványa a beérkező táviratok alapján áttekinthető képét adja jelentékenyebb vizeink vízviszonyainak, a legutolsó 24 óra csapadékainak, a légnyomáseloszlásnak és az esetleges hajózási akadályoknak. Kiválóságának fényes bizonyítéka, hogy Bománia teljesen átvette rendszerünket. Az ábrázolás alapjául a Bitter-ié\e hidrográdok szolgálnak, melyek tulajdonképen a meder teltségét adják meg tizedekben : egy vízfok a kérdéses mérce vízjátékának tizedrésze. Míg a vízmérceleolvasás csupán relatív mértéke a vízállásnak, a vízfokok abszolút értelemben fejezik ki a vízszin magasságát. Hiába helyezték ugyanis a mércék ,,0" pontját egy fixirozott legkisebb vízszínre, a vízállás nem vált ezzel 2 1876-ig visszamenően kiegészítve.
