Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei
72 Alföldi gazdáink általában úgy tartják, hogy öt nyár közül rendesen csak három az igazán aszályos, míg két termelő szezonjuk csapadéka az átlagon fölül van úgy, hogy ilyen nyáron minden kultúrnövényük teljes mértékben megkapja a tenyészetéhez szükséges nedvességet. Ez a körülmény a felületes bíráló szemében — a nedves esztendőben — csak költséges fényűzésnek tüntet fel minden műöntözést, pedig nyilvánvaló, hogy az aszályos évek súlyos veszteségei azok, amik az öntözés kérdését végleg eldöntik. A múltban valószínűleg mindig többségben voltak a felületes bírálók és időjárásunk most kiemelt sajátossága is nagyban hozzájárult, hogy a műöntözések nagyobbarányú kifejlesztése eddig még nem jött lendületbe. Az alföldi talajokra nézve megállapíthatjuk, hogy azokon a vidékeken, amelyek előnyösen vonhatók be a műöntözések körzetébe, a föld nem mind elsőrendű termőtalaj. Ezek a talajok és különösen a szikes jellegőek. ha öntözés alá kerülnek, még nagyon jelentékeny fokú javítást és sok gondos kezelést is igényelnek, amíg kifogástalan termőerőbe kerülhetnek. Ezekre tehát nem lehet elmondani Hilgárddal, hogy — a növényi tápanyagok valóságos tárházai. Ezek nem kilugozatlan őstalajok, amelyekből az öntözővíz egyszerre meglepő mennyiségű kincset varázsolhatna elő. így aztán a reális megítélés mindössze csak az lehet, hogy alföldi talajainkból műöntözéssel. bizonyos fokozottabb, minden évben egyformán elérhető, biztos, jó termést leszünk majd képesek előállítani. Ez a terméseredmény valószínűleg jóval több lesz, mint volt az öntözés bevezetése előtt, de valami meglepő és mesés méretű sikerekre észszerűen nem számíthatunk. Nálunk Magyarországon csak ily mérsékelt megítélések lehetnek a műöntözések reális terveinek alapjai. Ezek adják meg a számítási kulcsot ahhoz, hogy a müöntözésekbe befektetendő költségekkel milyen messzire mehetünk. Igaz, hogy új termelési ágak és haladottabb művelési módszerek mellett, főleg a gazdasági, ipari tevékenységnek nagyarányú bekapcsolásával idők folyamán az öntözött vidékek nagy üzleti fellendülésére is számíthatunk, de az öntözőművek révén elérhető jövedelmek mérlegelésénél egyelőre észszerűen csak a legközelebbi jövő lehetőségeit szabad számításba vennünk. Mármost, ami az intenzíven űzött új öntözőgazdaságok rendes üzembentartásánál alkalmazható munkaerőt illeti, erre nézve szintén nem mondhatjuk el, hogy kellőleg képzett vízgazdák ma már elegendő számban állhatnának rendelkezésre. A már meglévőöntöző műveink üzeme még nem oly kiterjedt, hogy azokon szakértő munkaerő feles számban fellelhető lenne. Azt azonban már ma is határozottan megállapíthatjuk, hogy a magyar műöntözések jövő fejlődésénél ez a kérdés nem adhat okot semmi aggodalomra. Ha földművelő népünk egyes rétegeit úgy vonják be a létesülő műöntözések körébe, hogy azok ott megélhetésüknek és jövő boldogulásuknak minden féltétélét valamennyien állandóan megtalálhatják, azok hamarosan belé fognak gyökeresedni az öntözött föld talajába és az egész magyar müöntözés ügyét feltétlenül diadalra is fogják juttatni. Alföldünk józan földművelőnépe és földműves ifjúsága megfelelő vezetés és irányítás mellett aránylag könnyen lesz ebben az irányban kiképezhető. A folyó-