Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei
56 Amerikának minden egyszerű polgára tudja és szeret is vele eldicsekedni, hogy a Panama-csatorna építési költsége meghaladta a 400 millió dollárt. Ugyanígy közismert, hogy az Unió műöntözési berendezései eddig összesen 570 millió dollárba kerültek, tehát már a nagy csatorna költségének összegét is jóval felülmúlják. Ezeket a hatalmas összegeket hallva, az idegen előtt szinte úgy tűnik fel, mintha az államszövetség büszke polgárainak szemében az öntözőművek nagyot vesztettek volna értékükből, ha azok valami módon sokkal kevesebbe kerültek volna. Az 570 millió építési összegből az államkincstár számlájára 192 millió dollár esik, míg a fennmaradó 378 milliót egyes társulatok, szövetkezetek és magánosok fektették bele az általuk létesített öntözőművekbe. Ezekben a számadatokban egyelőre főleg a létesült vízművek kiviteli költségeire vonatkozólag mutatkozik szembetűnő különbség. A költségkimutatások ugyanis azt. mutatják, hogy míg a privátvállalkozások holdankét 25 dollár átlagköltséggel voltak képesek megépíteni öntözőműveiket, addig az állami vezetéssel létesült munkálatoknál minden hold öntözött földet 67 dollár berendezési költség terheli meg. Az állam a kiadott összegből ugyanis mindössze csak 3 millió angolholdnyi területet rendezett be, míg a magánosok 15 millió holdat. Ha ezekkel még a más világtájakon (Ausztráliát kivéve) épült hasonló méretű viziművek költségeit is szembeállítanék, a pazarlás nagysága még sokkal aránytalanabbul kerülne napfényre. Ezek a költségkímélés nélkül végzett állami építkezések rendesen igen nagyszabású dolgok, olyanok, amiket magánosok, vagy kisebb társulatok maguk el nem végezhetnének. Pedig a takarékosság elvének hatásai éppen ezeknél a nagyszabású építkezéseknél nyilvánulnának meg igen előnyösen és szembeszökő módon. * * * A műöntözési berendezéseknek van még egy igen egyszerű és sok helyen nagyon könnyen és kevés költséggel alkalmazható formája, —- a kútvízzel való öntözés. Talán mivel az öntözővíz megszerzésének ez a módja a legtöbb helyen alig okoz valami föltűnő nehézséget, az amerikai öntözőművek nagyszerűségeinek felsorolásánál és méltatásánál ez az egyszerű hamupipőke rendesen egészen a háttérbe is szorul. Pedig egész Amerikában a kutak vizével fedezik ezidőszerint sokmillió holdnyi öntözött terület vízszükségletét és egész bátran elmondható, hogy a távoli nyugat legjobban fizető műöntözései nem a hatalmas folyami duzzasztók, völgyzáró gátak és a világhírű százmértföldes csővezetékek vidékén keresendők, hanem például Kalifornia pompás kis farmjain, amelyeken az éltető vizet az altalaj mindig kéznél lévő tartalékai készséggel bocsátják rendelkezésre. A műöntözések jövedelmezőségének pozitív eredményeit ezidőszerint legjobban azok a kisebb önálló berendezkedések mutatják, amelyek a tökéletesített szivattyúrendszereikkel aránylag nagy területeket is igen gazdaságosan tudnak öntözővízzel ellátni. Az olcsó olaj motorok és a villanyhajtású szivattyúk a vízemelés költségét már igen mélyen leszállították és a talaj könnyen hozzáférhető víztartalékait kevés áldozattal hozzák a felszínre. Ma Kaliforniában egész vidékek termelésének sikere tisztán a kútból való öntözés lehetőségére van alapítva.
