Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei
57 A magánvállalkozás útján létesült és az államilag kivitt műöntözési munkák jövedelmezőségét hasonlítva össze, ismét lényeges különbségeket találunk, és pedig a kisebb méretű magánvállalkozások előnyére. A privát kezdeményezés mindig valamely élénken jelentkező szükségesség kielégítésére kel életre. Az ilyféle munkába a kezdeményező beleviszi minden energiáját és kifejti minden erejét is. hogy dolga sikerüljön. Azután, ha ez a — mondjuk a műöntözés — berendezése sikerült, annak a gazdasági kihasználásához is maga lát hozzá. Az állam által létesített nagyszabású műöntözési berendezéseknél a költséges műszaki munkák befejeztével azokon nyomban új embereknek kell elhelyezkedniük, akik nélkül nem is kezdődhet meg azonnal a termelés. Pedig a beépített hatalmas tőke ekkor már követeli a kamatait. Az öntözőművekkel egybekapcsolt többszázezer hold földnek 80 holdas parcellánként való benépesítése, a telepesek helyes megválasztása, a rendes termelés megindítása és a jövedelem biztosítása olyan dolgok, amelyek még évekig tartó, körültekintő, gondos munkát igényelnek. Ezeknek a kérdéseknek szerencsés megoldása helyenként még jelentékenyen nehezebb feladat, mint a mű technikai megépítése. Az Államszövetségi Reclamation-Commission 1928. évi jelentése az eddig létesített 30 állami öntözőmű építése és kezelése körül összesen 27 millió dollárnyi tiszta veszteséget mutat ki és hoz nyilvánosságra. Ami az építkezések költséges kivitelét illeti, abban a bizottságot méltán illetheti bizonyos fokú vád és kritika, de a veszteségek általános kedvezőtlen mérlegét nagyban mérsékli az a megítélés, hogy a létesült vízművek maguk igen jelentős új közgazdasági értékeket képviselnek, amelyek az idők folyamán a gazdasági élet kedvező föllendülésével bőségesen meg fogják majd hozni a befektetések kamatait. A műöntözések tehát tulajdonképen azok közé a munkák közé számítandók, amelyeket az államnak a földművelés tágabbkörű fellendítése érdekében kötelessége segíteni és támogatni. Az Egyesült Államok kormányzata az Unió óriási területeinek benépesítése érdekében 50 éven keresztül minden jelentkező nagykorú polgárnak teljesen ingyen juttatott 160—320 angolholdnyi földterületet. Ez a telepítési munka az úgynevezett Homestead-törvény alapján 1862-ben indult meg és a szövetséges államok minden tájékán úgy a földművelésnek, mint a vidéki életnek nagystílusú kialakulását segítette elő. Azidőben tehát aránylag könnyen lehetett földbirtokhoz jutni az Egyesült Államokban, mert egy-egy családi birtok megszerzéséhez nem fűződtek különös feltételek. Érthető tehát, hogv alig 50 év alatt a művelhető földek javarésze már el is fogyott. 1910-ben már csak az árterek, az esőtlen homokpuszták, a kiirtott állami erdők tuskós területei, meg a vízszakgatta kopár hegylejtők maradtak az állam birtokában. > Ezek már mind oly földek, amelyek csak igen sok munka árán, költséges előkészítés után vonhatók bele a gazdasági termelés körébe. Amint az ingyen kapható állami földek elfogytak és a termékeny szűzföld már mind magántulajdonba ment át, egyszerre új idők kezdődtek az Államszövetség történetében.
