Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

44 deríttesse ki világosan a műöntözésekkel járó bajok igazi okát. Állapítsák meg a betegség helyes diagnózisát és ha ez már ismeretes lesz, fogjanak azonnal hozzá a baj komoly orvoslásához. Ehhez a munkához mindjárt egy közismert elsőrendű szakértő alkalmazását hozta a bizottság javaslatba, hogy az Viktória állam megakadt öntözési ügyeit teljhatalmú rendelkezési joggal és teljes felelősséggel vegye minél előbb kézbe. Ez a vezető és szaktanácsadó Elwood Mead volt, aki a nyugatamerikai nagy állami vízművek létesítésénél több évtizeden keresztül működött és mint kitűnő szervezőtalentum és mint elsőrendű technikai szakerő szerzett hírnevet. Az alkalmaztatás 1906. év elején meg is történt és Elwood Mead, mint Viktória állam műöntözési szaktanácsadója, nemsokára megkezdte működését. * * * Jó néhány évi gondos munka és beható tanulmány kellett hozzá, hogy a szaktanácsadó helyesen megítélhesse a helyzetet és világosan megjelölhesse az utat, amelyen Viktória állam megfeneklett öntözési ügyei újból a helyes fejlődés eleven sodrába kerülhessenek. Elwood Mead legelőször azt állapította meg, hogy az egyöntetű programm nélkül, csak ötletszerűen és elszórtan létesült állami műöntözések fő hibája a csatornahálózatnak túltengő kiterjesztésében keresendő. Ezek a hálózatok, a nagy építési és fenntartási költségek mellett, rengeteg mennyiségű vizet emésztettek fel, amit így a tulajdonképeni öntözéstől és termeléstől vontak el. Ezzel együtt azt is világosan kimutatta, hogy az egész külterjes jellegű rét- és legelőgazdaságokon olyanféle nagyon is költséges öntözőművekkel, mint amilyenek a Goulburne és Loddon folyók vidékén létesültek, az ott dívó üzem mellett jövedelmet nem is lehet elérni. Általában a legelőterületek fűtermelésének fokozását és biztosítását csak a lehető legcsekélyebb költséggel működő műöntözési berendezés szolgálhatja gazdaságosan. Ezek alapján Elwood Mead a már meglévő öntözőgazdaságok tulajdonosainak azt ajánlotta, hogy legelőterületeik legnagyobb részét csatolják ki a műöntözések keretéből. Használják azt továbbra is a régi megszokott módon, tűrjék rajta az időjárás szeszélyeit, de a főöntözőcsatornák közelében hasítsanak ki maguknak megfelelő alkalmas kisebb táblákat a rendszeres műöntözés céljaira. Ezeket aztán vessék be elsőrendű takarmánynövényekkel, építsenek takarmánysilókat és gyűjtsenek össze azokban annyi mesterségesen termelt tartalékot, hogy az időszakos szárazság beálltával állatállományukat a külső legelőkről oda bevonhassák. Mindezek mellett előre figyelmeztette az állattartó gazdákat, hogy a meglevő helyzet csak átmeneti állapotnak számítható, mert aránylag költséges műöntözéseikkel igazi jövedelmet csak úgy produkálhatnak, ha a külterjes legelőgazdálkodásról végül egészen áttérnek a kisebb területen folytatott vegyesüzemű, intenzív termelésre. * * * Az amerikai szaktanácsadó további megállapításai az öntözővíz használatánál és az öntözött földek kezelésénél eddig elkövetett tévedésekre vonatkoztak, mert ebben az irányban Viktória állam öntözőműveinél kezdetben mindenütt alapvető hibákat követtek el. A túlbőséges elárasztás folytán helyenként igen terjedelmes rétterületek váltak