Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

45 •posvánnyá és már csak értéktelen savanyú füveket termettek, mert az öntözővíznek idejében való elvezetéséről egyáltalán nem történt gondoskodás. A szárazság által addig sokat sanyargatott gazdák, amint az öntözővízhez hozzájutottak, szinte természetesnek találták, hogy legelőik éltető elemét egyszerre minél bővebben alkalmazzák. így aztán, aki a vízhez egyszer már hozzájutott, az az öntözésben nem tartott mértéket. Viktória állam gazdái szántóföldjeik kezelésénél még súlyosabb tévedésekbe estek. A vetés előtt a tábláknak kellő időben való elárasztása, a felület felszikkadásakor annak azonnali helyes kezelése és kultiválása az illető talaj minősége azerint változó, igen gondos és figyelmes munkát kíván. Ehhez tehát csak kellő szakértelemmel és gyakorlattal lehet hozzáfogni, ami nélkül maga az öntözővíz egyáltalán nem művelhet csodát. Az öntözési szaktanácsadó, mindezeket világosan felderítve még arra is figyelmeztette Viktória állam gazdáit, hogy öntözött földjeiken lehetőleg mérsékeljék a búzatermelést. Búzát Ausztrália más arra alkalmas tájain a megszokott olcsó szárazművelési mód mellett sokkal jövedelmezőbben lehet termeszteni, mint az öntözésre szoruló vidékeken. Ezeken elsősorban olyan gazdasági növényeket kell kultiválni, amelyek ugyanazon területen a búzánál jelentékenyen nagyobb értékű termést biztosítanak. A cukorrépa-, dohány-, szőlő- és gyümölcstermelés, a fajállattartás, tehenészet és a vaj és sajtprodukció volnának azok a termelési ágak, amelyek az öntözött területeken a sikeres gazdálkodás alapjául szolgálhatnak. Mindez aztán lényegében azt jelentette, hogy a műöntözések általánosításával az addig alkalmazásban volt régi gazdálkodási módoknak is teljesen meg kell változnia. Az újvilág ma élő egyik legkiválóbb műöntözési szakértőjének ezek a világos megállapításai kétségtelenül megmutatták a bajok valódi okát és azok orvoslását is egész helyesen írták elő. A teljes gyógyuláshoz azonban még nagyon sok idő kellett. Hogy a helytelenül megindított műöntözéseket jövedelmezőkké lehessen tenni, előbb a gazdasági átszervezkedés nehézkes, lassú folyamatának kellett megindulnia. Valóban évekig eltartott, míg a kitűzött irányban való átalakulás határozott formát öltött és míg végre az oly nehezen várt gazdasági sikerek jelentkezni kezdtek, mert a nagy átszervezkedést csak fokozatosan, a természetes fejlődés útját követve lehetett megvalósítani. Az államkormányzat igen helyesen a felserdülő gazdaifjúságnak szakértő vízgazdákká való kiképzését tette a reformok kiinduló pontjául. Az állami mintatelepeken bevezették az öntözési tanfolyamokat, ahol minden érdeklődőt jóformán teljesen államköltségen avattak bele a helyes vízgazdálkodás titkaiba és az öntözésen alapuló termelőüzemek vezetésébe. Ugyanekkor a kormányzat az öntözésre alkalmas nagy területek célszerű felaprózódását minden erejével elősegítette és az ú. n. „Closer-Settlement" — vagyis ,.sűrűbb település" előmozdításával, az öntözött vidékek rendszeres benépesítését indította meg. Mindez nagyban hozzájárult az új modern üzemű öntözőtelepek létesüléséhez és azok egyöntetű végleges kialakulásához. Az 1906 év óta, a több mint két évtized folyamán elért eredmények ma már mind csak azt mutatják, hogy a tízmillió font aranysterling, amit Viktória-állam az ő műöntözési tervezeteibe befektetett, korántsem ment veszendőbe. A Goulburne és a Loddon-folyók vidékén, ott ahol még egy negyedszázaddal