Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei
31 E) A műöntözés jelentősége Dél-Afrikában, A délafrikai Unió területén a mezőgazdaság fejlődése a csapadékviszonyok folytán, meg az általános terepszín sajátszerű alakulása következtében egész különleges irányokat mutat. A nagy-részt elkerülhetlenné váló rendszeres öntözések még fokozzák a gazdálkodás különleges voltát. A Dél-Afrikában használatban lévő műöntözési berendezések sem terjedelmük, sem műszaki kivitelük tekintetében nem számíthatók a meglepő vagy kiváló technikai alkotások közé, de ami mégis erősen felhívja rájuk a figyelmet, az nagy gyakorlati értékükben és közgazdasági jelentőségükben rejlik. Ezeket a műveket minden esetben a közvetlen szükségszerűség hozta létre és fennmaradásukat, továbbfejlődésüket is tisztán gyakorlati hasznuk és jövedelmezőségük biztosítja. Dél-Afrika öntözőművei nem tartoznak azok közé az erőltetett vállalkozások közé, amelyeket talán egyes, tisztán üzleti érdekcsoportok nyerészkedési kedve, néhány 7 lelkes műszaki ember nagyratörő alkotásvágya, vagy a túlbuzgó állami beavatkozás nagy előrelátása keltett volna életre. Ezek a munkák a gazdának a természettel folytatott nagyszerű élethalálharcában mindig a helyi körülmények parancsoló kényszere nyomán születtek meg és váltak nélkülözhetlenekké. A délafrikai műöntözési berendezések legnagyobbrészt magánvállalkozás útján jöttek létre. Az állam mindössze szakértőit, vagy 7 mérsékelt pénzügyi segítségét adta az öntözőmunkákhoz, amelyek a legtöbb esetben, mint a már meglévő gazdaságok fontos kisegítőeszközei kerültek használatba és rendesen azonnal meg is hozták a létesülésiiktől várt hasznot, jövedelemtöbbletet. Ezeknek a vízműveknek fennmaradása, növekedése és terjeszkedési lehetősége ma is tisztán csak azon fordul meg, hogy milyen mértékben biztosítják, vagy fokozzák az illető gazdaság, vagy gazdasági csoport üzemének jövedelmezőségét. A Délafrikai Unió mezőgazdaságilag értékesíthető földjei magas hegyvidékkel szegélyezett fennsíkon, szélesen elnyúló platók vidékén terülnek el. A Jóreménység-fokától északfelé haladva négy 7 különálló ily platóvidéket különböztethetünk meg, melyek markánsan előtűnő meredek lépcsőkkel emelkednek egymás fölé. A legdélibb részeken, a tenger szegélyén 150-—200 méteres tengerfeletti magasságban húzódik el a legalsó plató. Innen tovább felfelé, de még a Fokföld területén van a Kis- és Nagykarroo — nevű síkság, ami már az 500, illetőleg az 1000 méteres magasságot is eléri. Az Orange szabadállamban és a Transzválban elterülő Északi Karroo-vidék óriási fennsíkja pedig már jóformán mindenütt meghaladja az ezerméternyi magasságot. A felszínnek délről északfelé tartó fokozatos emelkedése erősen mérsékli a természetes hőemelkedést. Innen van aztán, hogy az Unió egész területén meglehetősen egyenletes a hőmérséklet és a 25—35. déli szélességi fok alatti fekvés ellenére klímája mérsékeltnek mondható. Ami mármost az esők járását illeti, elmondható, hogy a gazdálkodás ezeken a tájakon nagyon is egyoldalú csapadékelosztódással kerül szembe. Egész általánosságban szólva az esőzés elég bőséges Dél-Afrikában. Az a mértékszám azonban, ami az évi csapadékmennyiséget kifejezi, nem nyújt helyes tájékoztatást a gazdaságilag hasznosítható nedvesség mennyiségéről. Vannak helyek a Fokföldön, ahol az esők évi átlaga 1750 mm-t tesz ki, de
