Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

32 ugyanezen tájakon az év negyedrészében egy csepp eső sem esik és hónapok folyamán a legsorvasztóbb szárazság uralkodik. Az esők bősége általában a nyári hónapokban van. Dél-Afrikában november és március hónapok között jár a legtöbb eső, mert a déli félgömbön ez a nyári évszak. Ezzel szemben, a június és július hónap csaknem mindenütt teljesen száraz és esőtlen. A nyári esők legnagyobbrészt zivatarok alakjában jelentkeznek, ami aztán azok várt jó hatását erősen lerontja. A Fokföld középső tájain nyaranta 18—20 heves zivatar vonul végig, amikor előfordul, hogy helyenként egy nap alatt 250—500 mm-t kitevő vízmennyiség zúdul le. Ezekből megérthető aztán, hogy az ily heves esők víztömegének csak igen csekély része hasznosul a mezőgazdaságban, mert mielőtt a víz beszívódhatnék a talaj mélyebb rétegeibe, a hajlatok és lejtők mentén az alacsonyabb fekvésű tájak és a tenger felé rohan le. A Karroo vidékén összegyűlő és a platók szegélyén lefutó záporvíz számtalan folyót, patakot és vízeret szül, amelyek azonban mind csak időszakos jellegű vízfolyások. Medrük az év nagyobbik felében teljesen száraz. A délafrikai időjárás különlegességeihez tartozik még a nyári zivatarok elkerülhetetlen kísérőtársa : a jégeső. Egész Dél-Afrika, de különösen Transzvál hires a jégjárásáról, ahol évenként 80—133 között váltakozik a jéggel vegyes esős napok száma. Transzválban az értékesebb gyümölcsfákat dróthálóval födik be, hogy termésüket a jégveréstől megvédhessék. Mindezen nehézségekhez még a forró, szárító szélviharok is csatlakoznak. Az Afrika belsejéből időnként leáramló forró levegő rendkívüli mértékű felületi párolgást idéz elő és a talajt hihetetlen módon kiszárítja. Ezek a szelek az esőtlen hónapok folyamán jelentkeznek és a kőkeményre száradt talajban kipusztítanak minden érzékenyebb kultúrnövényt. Az idegen ember előtt szinte elképzelhetlennek látszik, hogy az ilyen különös klimatikus viszonyok mellett jövedelmező gazdálkodásról még egyáltalán szó lehet. A délafrikai gazdák nagy lelkiereje, kitartása és igyekezete mégis képes legyőzni mindezeket az akadályokat, úgyhogy ott ma teljes fellendülésben van a gazdasági termelés és az állattenyésztés. Az esők időnkénti bősége és az ezt követő 3—6 hónapos perzselő szárazság szinte megparancsolja a csapadékvíz egy részének konzerválását és annak műöntözés céljaira való felhasználását. Azok a rövidéletű időszakos vízfolyások, amelyek a felső platók záporvíz tömegét lehozzák az alsó területekre, fent, hegyvidéki szakaszaikon könnyen feltartóztathatok. A különféle vöIgyszű

кiiletekbe épített zárógátak hatalmas tavakat duzzasztanak fel. amelyeknek vize azután az év szárazabb szakában állandóan táplálhatja az öntözőcsatornákat. Ilyen módon ma a Délafrikai Unió földjén mintegy félmillió angol holdnyi területet öntöznek és tartanak állandó virágzásban. A Fokföldön a Sunday-, a Fish-, az Olifant- és a Leeuw-folyók mentén vannak a legsikerültebb műöntözési berendezések. Orange szabadállamban és Transzvál