Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

22 pénzkölcsönzéssel is foglalkozik. Minden községnek van bírája és számvevője és teljes önkormányzata. A föld birtokjogán a fiúörökösök egyenlő arányban osztoznak. A föld felaprózódását nagyban elősegíti az a régi szokás, hogy az örökséget nemcsak terület, hanem jóság szerint is elkülönítik. Ha három fiörökös van és a föld jóság szerint szintén három kategóriába tartozik, úgy a földet kilenc egyenlő részre hasítják széjjel. Elképzelhető azután, hogy a földbirtok ilyen elvek mellett lassanként milyen képtelenül elaprózódik. India népe rendkívül kisigényű. Azzal a kevéssel, amit csekélyke földje termel, rendesen beéri, mert csak az a kívánsága, hogy legegyszerűbb szükségletei ki legyenek elégítve. így aztán pénzgyüjtésre, vagyonszerzésre, javak összehalmozására nem gondol. A mult idők folyamán ilyesmire a népet nem is serkentette semmi, sőt a régi bizonytalan időkben mindig a pénztelen és vagyontalan ember élt ott a legnyugodtabban, menten minden zaklatástól és zsarolástól. A nagy távolságok és a kezdetleges közlekedés mellett a belkereskedelem nem fejlődhetett ki. A községek főbb szükségleti cikkeiket majd mind maguk termelték, így a fokozott mérvű termelést és a kereskedelmi forgalom kifejlődését sokáig mi sem segítette elő. Azután időnként, ha a szárazság következtében még a szükségletek sem termettek meg, az ily elszigetelt és magukra hagyott községeknek az éhínség keserveit kellett elszenvedniük. India kormányzata a múltban is sokat tett és ma is mindent elkövet, hogy a földművesnépet és általában a lakosság nagy tömegeit felsegítse, részére jobb sorsot biztosítson és benne a munkakedvet és a haladás vágyát felkeltse. A legutóbbi idők intézményei között ily irányban a legnagyobb eredményeket a műöntözések létesítésével és az ezekkel kapcsolatos új településekkel érték el. A földművelő népnek a legújabb öntözőgazdálkodási módokkal való széleskörű megismertetése már magában nagyfontosságú feladat volt. A termények megfelelő cserélése, a takarmányfélék nagyobbmérvű termelése, a jó vetőmag, a műtrágya és a mész alkalmazása, mind olyan dolgok voltak, amiket csak lassanként lehetett megismertetni, bevezetni és a néppel megkedveltetni. Azután, bár India népe a legősibb időktől fogva megszokta az öntözéssel való gazdálkodást, a vízzel való bánásban még ma is történnek és a régi időkben is történtek alapvető hibák. Ezt is fel kellett tárni és mérsékelni. Általában mindenütt, mindig nagy a hajlandóság a víznek túlbőséges alkalmazására, ami aztán évek folyamán helyenként az öntözött földek teljes elsavanyodására vezet. Indiában már a legrégibb időkben előfordult, hogy egyes folyómenti vidékek lassanként egészen elposványosodtak és maláriás ingovánnyá változtak, ahonnét a lakosság is lassanként elköltözött és az előbb viruló vidék a vadállatok tanyájává lett. A műöntözés rendes, céltudatos lecsapolás nélkül ma is csak ide vezethet. A helyes, óvatos és céltudatos vízkezelés minden öntözési berendezésnél ma is elsőrendű jelentőségű. Azok a nagy pénzügyi felkészültséggel megépített állami vízmüvek, amelyek rengeteg puszta területeket csatoltak a művelhető földekhez, magukban még nem biztosíthatnák a teljes gazdasági sikert, ha India vízkezeléshez szokott ügyes földművesei százezerszámra állandóan ott nem sürögnének a csatornák mentén, ahol tudással, szakértelemmel és fanatikus türelemmel intézik és igazítják az öntözéssel való termelés sokféle apró részletét. Ennek az egyszerű földműves népnek minden ügyei, jóléte és a boldogulása