Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei
23 a legkülönbözőbb irányban ma is állandóan foglalkoztatja az indiai kormányzat vezetőit és az új öntözőművek létesítésével egyidejűleg a földművelő társadalom szellemi és anyagi felsegítése tekintetében ma is rendkívül sok üdvös intézkedés történik. Ha az indiai kormányzatnak rendes évi jelentéseit kezdjük tanulmányozni, a terjedelmes kötetek átlapozása közben szinte elbámulunk a már elvégzett és a még tervbe vett munkák mennyiségén, széles körén és messzemenő jelentőségén. Aki ezeknek a hivatalos jelentéseknek és statisztikai számadatoknak rengeteg halmazából idézgetni kíván, igazán zavarba jön, hogy hol fogjon hozzá, vagy hogy hol hagyja abba az érdekes és sokszor meglepő adattömegben való válogatást. A műöntözésekkel mindenütt szorosan összefügg a csatornák mentén élő és foglalkozó földművelő nép általános egészségügye. Az indiai kormányzat évi jelentésében a közegészség és a népjólét ügyeit feltáró szakaszban mindjárt egész sor meglepő tény r és számadat ötlik a szemünkbe. Csodálkozva olvashatjuk, hogy India népességének 20%-a egész életén át állandóan rosszul táplálkozik. Az újszülötteknek rendesen csak a fele éri el a felnőtt kort és évente közel hatmillió ember hal meg olyan betegségben, ami csak csekély r beavatkozással megelőzhető lett volna. Néhol az elhanyagolt öntözőművek közelében lévő rizstelepeken a malária pusztít rettenetesen. Ez a betegség különben India legkülönbözőbb tájain is állandóan nagy mértékben szedi áldozatait. A közkórházakban és a községekben megfigyelt maláriások száma évente nyolcmilliót tesz ki és ebből a halálozás évenként két millió. A kormány által hivatalosan kiutalt kinin mennyisége évente hatszáz métermázsa. A lázbetegség állandó pusztítása mellett az időszakosan fellépő járványok is bőven szedik áldozataikat úgy, hogy a pestis és a kolera időnként egész falvakat és vidékeket tesz néptelenné. Az epidémiák elleni küzdelem mellett a csecsemőápolás, bábaképzés, orvosés kórházügyek India legkülönbözőbb tájain ma is kiáltva-kiáltanak segítségért. A fő közlekedési utaktól távol eső vidékeken a népjóléttel szintén szoros kapcsolatban van az emberi élet megóvása és biztosítása is a különféle fenevadak pusztításai ellen. A hivatalos jelentésekből azt látjuk, hogy a malária és a ragályok pusztításai mellett az sem jelentéktelen, amit évente a fenevadak emberben és háziállatokban elpusztítanak : A tigris és a leopárd évente több mint 1000 embert és 18.000 barmot öl meg, míg a medvének és a farkasnak 74.000 háziállat esik évente zsákmányul. Az állam megfelelő prémiumokat tűz ki a vadállatok irtására, * hogy a hindut, aki hiténél fogva állatot nem öl, mégis rábírja a kártékony vadaknak a pusztítására. így aztán évenként mintegy 7 1500 tigris, 3000 leopárd és 5000 farkas és medve kiirtásáról számolnak be a hivatalos jelentések. India rettenetes mérges kígyója a — kobra is bőven szedi az áldozatait. A kobramarás folytán elpusztult emberek száma évenként átlagosan 17.000. Ha az indiai kormányzat évkönyveit olyasvalaki lapozgatja, aki a magy rar Alföld és Tiszántúl gazdasági viszonyaival és tanyai életével ismerős, okvetlenül megáll egy fejezetnél, ami a hindu földművelőnek — angol felfogás szerint egész sajátságos — szokásával foglalkozik és módot keres annak megértésére és megszüntetésére. Ez a trágyával való tüzelés gazdaságilag nagyon elítélendő szokása. Az angol hivatalos jelentésnek ez a részlete kivonatos fordításban ilyenformán hangzik :
