Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei
11 leten teríthesse el és gátjai segítségével azt mindaddig ott is tarthassa, amíg a talaj jól teleszívódott vízzel és az iszap lerakódott. Az újrendszerű vízgazdálkodás azzal kezdődött, hogy a Nílusnak már a „fehér" vizét is felhasználták öntözésre, ami pedig iszapot alig tartalmaz. A folyó medrén keresztül erős kőgátat építettek és az alacsony vizet megfelelően felduzzasztva táplálták az öntöző csatornákat. Mehemed Ali Egyiptom hires alkirálya volt az első, aki a Níluson ilyen gátat építtettett. Kairó alatt épült ez az első duzzasztómű, ahonnan a folyó vizét a Delta síkjára vezették, hogy ott számtalan csatornában elosztva, teríthesse azt szét a gyapotföldeken. A Nílus legelső gátjának építésmódja még igen kezdetleges volt és a mű nem is sokáig tudott a folyó árjának ellentállni. A merész kezdetnek meg volt azonban az a nagy haszna, hogy alapul és például szolgált a későbbi tökéletesebb építkezésekhez és megmutatta a Nílus vízjárásának végleges szabályozásához és vizének teljes kihasználásához vezető helyes utat. Amint az angolok bementek Egyiptomba és magukkal vitték Indiában kiképezett vizi szakértőiket, azok hamarosan megtalálták a Nílus vízrendezésének leghelyesebb módját. Legelőször Mehemed Ali gátját építették fel újra. Ez a mű a Delta vidék gyapot- és cukornádtermelésében már hatalmas fellendülést hozott létre és világosan kijelölte a nílusi vízgazdálkodás új irányait. Ezeken az alapokon aztán folytatólag még négy modern kőgát épült a Nílus völgyében. Kairótól a folyó mentén fölfelé menve, onnan mintegy 400 kilométernyire létesült az assziuti gát és innen tovább 500 kilométerre épült a hires asszuani duzzasztómű, ami egyúttal a világ egyik legnagyobb ilyenféle viziépítménye. E két nagy mű között újabban még két helyen, Esnenél és Nag Hamadinál gátalták át a folyó medrét és ezzel a Nílus középfolyása mentén hatalmas új területeket tettek művelhetővé. Az asszuani gát óriási méreteiről némi fogalmat szerezhetünk, lia elképzeljük, hogy ott a Nílus ötször oly széles, mint a Duna Budapestnél. A gát hossza a folyó medrén át kétezer méter. Ez a falkolosszus ma már negyven méter magasra duzzasztja fel a folyó rengeteg víztömegét. Ha a gát zsilipjeit mind felvonják, akkor 180 kapun ömlik a Nílus vize keresztül. Amikor a zsilipek lezárulnak és a duzzasztás teljes, a folyó széles völgyében a zsilip fölött 160 kilométer hosszúságú tó képződik. Ebből a tóból pótolják kis vízálláskor a Nílus vizét és a másik 3 kőgát fölött ágaznak el a főöntözőcsatornák, melyek a megművelt területekre vezetik a felduzzasztott vizet. Az öntöző- és duzzasztóművek nagy gazdasági jelentőségét néhány számadat igazolja a legfényesebben. Az assziuti és az Asszuán melletti két Nílusgát eredetileg 6V 2 millió font sterlingbe került, de egyúttal ugyanannyi millió angolholdnyi területet (1 angol hold = 1125 öl) hódított el a sivatagból és tett elsőrendű termőfölddé. Az így művelhetővé vált puszta területek értéke a két mű elkészülte után már több mint 30 millió fontsterlingre emelkedett. Ilyenformán a gátak építésébe fektetett nagy tőke már csak a környező földek értékemelkedésében is ötszörösen megtérült.
