Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

9 A mellékfolyók június hónapban kezdenek áradni, amikor forrásaik hegyvidékén a hóolvadás megindul. A főfolyó árja is ekkor a legbővebb és az egyesült árvizek lefolyása eltart egész januárig. A Nílus alsó szakaszán és a Delta vidékén rendesen május havában van a legalacsonyabb vízállás. Azonban az áradás kezdete, tartama és esetleges elmaradása körül ma is gyakran fordulnak elő váratlan meglepetések és kilengések, de a megépült gátak ma már föltétlenül biztosítják azt a vízmennyiséget, amit az öntözésre berendezett óriási földterületek igényelnek. A mult időkben, ha árvízkor a Nílus szintje mindössze csak hat vagy hét méterrel emelkedett a rendes vízszin fölé, az ilyen elégtelen vízállás a földművelőkre már katasztrófát hozott, mert az ár szine nem tudta elérni a begátolt területeket. Ezzel szemben 9—10 méteres áradás a partoktól nagy távolságra is bőven elárasztotta a földeket és biztosította a gabonatermést. Olykor az is előfordult, hogy a megdagadt folyó szintje jóval meghaladta a tíz métert. Ez azután megint sok bajnak volt az okozója. Ilyen magas vízállásnál a töltések kiszakadtak, falvak, telepek víz alá kerültek, ember és állat élete forgott veszélyben. így aztán érthető, hogy Egyiptom nílusi tájain az, ami mindenütt mindenkit a legkomolyabban érdekelt, mindenkor a Nílus folyó vízállása volt. A nagy folyó partjai mentén ma is kőbe vésve és sziklába vágva láthatók a különféle régi jelek, a legtöbb esetben a mindent elpusztító veszedelemnek, a halál vízállásának rovátékai. A rendes árvíztől áztatott beiszapolt parti föld évről-évre megadott egy termést. Ez a termés rendesen búza volt. mert a búza lisztje volt az egyiptomi nép megszokott főtápláléka. Azután helyenként a búza helyett borsót, babot, herét vetettek. A tapasztalás ugyanis arra tanította a nílusmenti földművest, hogy szemtermése biztosabb és bőségesebb volt az olyan földben, amelyben az előző évben pillangós vetemény termett. Ebből kiviláglik, hogy már a legrégibb időben is tudták a termelők, hogy szemesterményt pillangósvirágú veteménnyel kell váltogatni. Bár az okát, hogy ez miért jó így, a nílusmenti gazda bizonnyal nem is sejtette, de a tapasztalás és a megfigyelés mégis a kezébe adta ezt a kulcsot. Ez a sohasem rozsdásodó aranykulcs a legmodernebb gazdálkodás zárjába is pontosan beleillik és a termelési sikerek kapuját ma is mindenütt biztosan kinyit ja. A legősibb egyiptomi gazdálkodás eredményes volta a vízjáráson kívül még a partmentén lévő töltések és gátak helyes felépítésétől is függött. Ezért ezeknek állandó javítása és karbantartása is mindig nagyon fontos volt, mert csak így lehetett az árvizet jól felfogni, a földeken messze elteríteni és a termést biztosítani. Mindezek az építési és fenntartási, meg a vízkezeléssel járó munkák békés időket, nyugodt, gondos foglalkozást, előrelátó, jó kormányzatot tételeztek fel. A vízhez és annak egv bizonyos mennyiségéhez rendesen nagyon sok embernek volt joga, így aztán az ár felfogása és helyes elosztása a régi időkben is rendszeres adminisztrációt és állandó igazságos kezelést kívánt. Mindez végeredményben rendezett, fejlett társadalmi viszonyokat, jó közigazgatást és állandó nyugodt kormányzatot követelt meg. A műöntözésekkel kezelt területek a múltban is mindenütt kultúrára hajló, haladottabb társadalmak birtokában voltak és a világ minden táján létesülő öntözőművek ma is csak ily viszonyok között sikerülhetnek.