Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

5 a fent nevezetteken kívül — a vízlecsapolás illetőleg belvízrendezés, csatornázás, öntözés és vízerőkihasználás is. Ezeket a műveleteket úgy tekinthetjük, mint a szigorúan vett szabályozás racionális folytatását, kiegészítését. Ilyen értelemben felfogva a szabályozást, sorrendben úgy fogunk foglalkozni a keretébe tartozó munkákkal, amint azok a fejlődés folyamán egymásután felléptek. Más szempont szerint csoportosítva a vízszabályozási tevékenységet azt mondhatjuk, hogy megkülönböztetünk a) védelmi irányú, a kárttevéseket megelőző (preventív), illetőleg b) vízhasznosító szabályozást. Ennek a kétféle célkitűzésnek az alapján különbözteti meg a vízjogi törvény az árvédelmi társulatokat a vízhasználati társulatoktól és tesz különbséget az előbbi obligatórius, az utóbbi fakultativ jellege között. Akármiképen is foglaljuk rendszerbe a vízszabályozást, jelentősége az őstermelés, ipar és kereskedelem szempontjából egyaránt kitűnik. Magyarország gazdasági súlypontja mezőgazdasági termelésén, a termelés fokozásán és a termények értékesítésén nyugszik. A termelés fokozásán mezőgazdaságunk belterjessé tételét értjük. A mezőgazdasági iparral kiegészített intenzív gazdálkodás és a kereskedelem fejlesztése lebeg szemünk előtt. Olyan beruházásokra van tehát szükség, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a magyar agrár államban az ipar felvirágozhassék. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban mutatkozik a vízszabályozás jelentősége. Vizsgáljuk meg ezek után, hogy mi a vízszabályozás jelentősége különkülön a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem szempontjából. A vízszabályozás mezőgazdasági jelentőségét legjobban fejezi ki az a számadat, mely megmutatja, hogy a Tisza—Duna völgyében a mentesített ártér ma kereken 6.000.000 kh. Ebből a Tiszára kb. 4,500.000 kh., a Dunára pedig 1.Ő00.000 kh. esik. Amilyen egyszerűek ezek a számadatok, olyan hosszú évtizedek fáradságos munkája rejlik mögöttük. Az említett teriilet nagyobb, mint egész Hollandia művelhető területe. Ahol azelőtt mocsarak, pocsolyák kigőzölgéseikkel a betegség (pl. mocsárláz) terjesztői voltak, ott ma tanyák, községek virulnak, hullámzó vetések gazdag termést ígérnek. A folyók árvizeinek kitett, vagy lecsapolatlan területeknek oly kevés volt az értéke, hogy Moder Ferenc „A pestmegyei sárközi ármentesítő társulat története" című munkájában azt mondja: „Még 200 év előtt semmi értéke sem volt földnek;" ,,egv kenyérért egy hold földet lehetett kapni." Ha nem is fogadjuk el szószerint ezt a túlzásnak látszó állítást, tény az, hogy a termőföld minden haszna az árnak kitett területeken aránytalanul nagy kockázatot viselt és ennek megfelelőleg a benne rejlő érték kiaknázatlanul hevert. Az ármentesítés után azonban a föld értéke rohamosan és tetemesen emelkedett. Tgy pl. a Tisza mentén a Szentes városi ármentesítő osztálya teési pusztán ármentesített terület holdjáért 6—8 forint haszonbért kapott 1847-ben. mely terület holdankinti jövedelme előbb legfeljebb 50 krajcár volt.

5 Mezőgazdasági kultúránk emelésében elsőrangú szerep jut az Alföld öntözésének is. Száraz, silány alföldi legelőinken mezőgazdasági termelésünk egyoldalúságán az öntözés sokat segíthet. Előfeltételei vízrendszerünkben, kliina^Kovács Lajos: Széchenyi István gr. közéleiének három utolsó éve 1840—1848. Budu pest, 1889.