Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
40 val 11 3 megismerkedhessenek. Olyan társulati szervezet felállításáról volt szó, mely a Tiszavölgy számos érdekeltségét egybefoglalva lehetővé teszi a tervek összefüggő, egységes kivitelét. Elhatározták a megalakulást „Tiszavölgyi Társulat" címen. Elnökül — gróf Széchenyi indítványára — gróf Károlyi Györgyöt, jegyzőül a szatmári ellenzék jeles tagját, Kovács Lajost választották meg, a technikai rész vezetését pedig Vásárhelyi Pálra bízták. A központi választmány a következőkből állott: elnök gróf Károlyi György, alelnök Patay József, tagok: gróf Andrássy Gyula, gróf DessewfTy Emil, Illési János, Kovács Lajos, Lévay Sándor, Lónyay Gábor, Lónyay Menyhért, gróf Szapáry József, Vodjáner Sámuel és báró Perényi Zsigmond. így jött létre autonóm társulás révén 1846-ban a Tiszavölgyi Társulat, ami egyszersmind a Tiszaszabályozás alapkőletételének is tekinthető. Minthogy az akkor érvényben lévő 1840. évi X. t. c. nem nyújtott megfelelő jogi alapot a Tiszavölgyi Társulat működésére, — mert csak úgy intézkedett, hogyha a közbirtokosságok a vizek szabályozását elhatározzák, költségeket az érdekeltek haszonarányban viselni tartoznak — azért a lényegesebb irányelvek megállapítása céljából az érdekeltek valóban igen sikerültnek mondható „Szerződményt" írtak alá. 11 4 E szerződés értelmében a társulat fennállását magánjogi alapon is biztosították s a közös munkát, összhangot a következő célkitűzések mellett valósították meg: 1. A Tiszavölgy ármentesítésének és lecsapolásának költségeit mindenki a reá eső haszon arányában megfizeti. 2. A Tiszavölgyi Társulat önkormányzati jellege fenntartandó. 3. A Tiszavölgy rendezésébe az összes mellékfolyók is beletartoznak. Ezek az irányelvek szabták meg a Tiszavölgyi Társulat működését hosszú időn keresztül és vezetik a mai napon is. 11 5 A tárgyalást mindjárt a legfontosabb kérdéssel, „nervus rerum gerendarum"-al, a pénzügyekkel kezdték. A különböző javaslatok között ismét a só felemelt ára szerepelt mint a kiadások fedezésére szolgáló pénzforrás. Kölcsön felvételét is javasolták, amelyhez ha a tiszaparti birtokosok elegendő biztosítékot nem nyújthatnának, a kormány kezességéért fognak folyamodni. Torontál vármegye kiküldöttei sem a tisztikar megválasztásába, sem a pénzkérdésbe nem avatkoztak bele, mondván, hogy erre nem kaptak felhatalmazást. őket az 1816. évi árvíz megtanította arra, hogy idejében a saját erejükből segítsenek magukon. Megépítették védtöltéseiket „minél fogva jelenleg olly oiztos helyzetben vannak, hogy idegen segély hozzájárulására nem szoruinaK, de ugyan ők sem fognak semmi passiv szerepet vállalni a Tiszavölgy rendezesc körül." 11 6 11 3 Gróf Széchenyi István: Eszmetöredékek . . . stb. 11 4 Lányai Menyhért: A Tiszaszabályozás története és nemzetgazdasági fontossága. Magyar Akadémiai Értesítő. 1860. I. k., 3. sz. függelékében. 11 5 A Tiszavölgyi Társulat az 1848—49-i szabadságharc után megszűnt; újra alakulását 1878 január 20-án tartották. Ma a „Dunavölgyi Vizi Társulatok Szövetségéivel való fúzió után, az 1923. évi XL. t. с. értelmében „Tisza—Dunavölgyi Társulat" címen szerepel. 11 6 Szatmáry Károly: Tiszaszabályozás. Pesti Hirlap, 1846; 612. szám.
