Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
17 hozzájárulni vonakodó földbirtokosoknak az árvédelfcmből eredő hasznai zár alá vehetők. A kisebbség jogát védi, amennyiben ezek csupán a rájuk háramló haszon arányában tartoznak a védelemben részt venni, de az árvédelmi művek felállítási költségei alól felmentést nyernek. Ugyanezen elvet fejezi ki az 1836. évi XXXVI. t. c. azzal a különbséggel, hogy a költséghozzájárulás nagyságát a törvényhatóság által megállapítandó kulcsban szabja meg. Tehát módot ad a vármegyének, hogy birtokai arányában az összes érdekelteket bevonhassa a vízszabályozási munkába. Az 1836. évi XXV. t. c. megengedi „az ország közjavát és kereskedését gyarapító magános vállalatoknak „a szükséges javak és jogok" állam által való kisajátítását teljes kárpótlás mellett. A kisajátításnak ez az első nyoma csak bizonyos vonalakra terjedt ki. Később általánosították. II. FEJEZET. 1. Széchenyi és Vásárhelyi szerepe az Aldunaszabályozásban. Széchenyi három évig utazott fiatal korában b. Wesselényi Miklóssal. Sokat látott, tapasztalt, tanult; Németország, Franciaország és Anglia nagyiészét bejárta. Utazásairól hazatérve, komoly megfontolás után, Magyarország anyagi és szellemi életének fejlesztésére határozta el magát. Politikai ambíciói nem voltak, a hazai nyelvet csak törte, a telt embere volt. Mint huszártiszt megjelent az 1825. évi országgyűlésen, ahol a nemzeti nyelv ápolása, illetőleg fejlesztése érdekében egy magyar akadémia felállításáról tanácskoztak. Nagy Pál, jeles ellenzéki szónok hatásos beszédben áldozatkészségre hívta fel az ország gazdag főurait. Széchenyi érezte, hogy ő a gondviselés által küldött férfiú, akinek kötelességei vannak hazájával szemben. Felállott és a hallgatóság soraiból mondotta el egyszerű, de nagyjelentőségű, első parlamenti beszédét: „Nekem ilt (t. i. a követek között) szavam nincs, az országnak nagyjai közé sem tartozom (t. i. kiket Nagy Pál aposztrofált) ; de legszerencsésebb pillanatnak mindig azt tartom, melyben hazám iránt való határtalan szeretetemnek bizonyságát adhatom. S minthogy birtokos vagyok, ha feláll egy olyan intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosainknak magyarokká neveltetését; jószágomnak egy esztendei jövedelmeit feláldozom reá." 2 1 Mindenki előtt egyszerre ismertté lett. Lelkiismerete ezután nem hagyja többé nyugodni, nehéz feladatok megoldásába kezd. Lát ja elmaradottságunkat, érzi, hogy a trón és a nemzet közé ékelődött évszázados bizalmatlanság jóra nem vezethet. A vármegyék egyoldalú sérelmi politikája kizárt minden megértést. Széchenyi saját szavaival így jellemzi szomorú közállapotainkat: „Mikor a politika terére léptem, Magyarország sírkerthez hasonlított, ahol minden alszik és ahol a kormány, a magyar alkotmány és a magyar nemzetiség utolsó szikráját sírba temeti." 2 2 Politikai függetlenségünkért folytatott szívós és állandó küzdelem elvonta figyelmünket a legfontosabb közgazdasági, közlekedési kérdések megoldásától. A vasút még ismeretlen. A kereskedelmi forgalom lebonyolításánál fontos szes< Ziclnj Antal: Gróf Széchenyi István beszédei, Bpest, 1887. 28. old. » Majláth Béla: Gróf Széchenyi István levelei, III. köt., 24. old. 2
