Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
2. füzet - III. Németh Endre: Vízállások és vízmennyiségek összefüggése
48 [Vb • 1] = [bb]—cp[ab] [cc • 1] = [cc]— <p[ac] [bc • 1] = [bc]—rf[ac1 [ct • 1] = [ct]— UjfatJ [bt-1] — [th]—(f[at] [bc-l]_ [bb'l] [cc-2] = [cc-l]—r[bc-l] [ct • 2] = [d-1]—r [bt-1] akkor [d-2] [cc-2] Az, ismeretlenek helyének fölcserélésével hasonló eljárással kapjuk az X és Y ismeretleneket. Az fi hibákat látszólagos hibáknak neveztük. Ennek az elnevezésnek az a magyarázata, hogy ezek az fi értékek nem a pontos ti értékektől való eltérést mutatják, hanem csak a 9) egyenletekből legvalószínűbb X, Y, Z együtthatók felhasználásával nyert ti értékektől való eltérést. Azonban ezekből a látszólagos hibákból is következtetni lehet a ti értékek középhibájára, valamint a képletünk valószínű hibájára is. Ugyanis, ha n mérési értékpár felhasználásával m számú ismeretlen együtthatót (X, Y, Z....) határoztunk meg, úgy a mérések középhibája H = I f t 1* ] esetünkben ' и— m Л = 1/Ж f n — 3 a képlet valószínű hibája pedig H v = 0-674489 Ы Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ezt a középhibát és valószínű hibát csak matematikai szempontból lehet tekintetbe venni, hidraulikai szempontból nem fejezi ki az elkövetett, vagy az elkövethető hibát. Ez csak arra nézve nyújt felvilágosítást, hogy milyen mértékben sikerült a függvényünkkel a kiválasztott értékpárokhoz simulni. Alkalmazzuk most már a bevezetett eredményeket, az 1. fejezetben kiválasztott függvényalakokra. Lássuk először a Q = A + Bh+Ch 2 függvényalakot. Ebben az esetben X = A, Y=B, Z—G, ti — Qi, li — Ju, Ük) = 1, fák) - h, Uli) - h* tehát a feltételi egyenletek alakja & + <=< = X-\-hY + hi*Z. .., (i = l, 2, 3...n) azaz си = 1, bi = hi, a = In 2 [aa] = n, [áb] — [hi], [ас] = [Vb] = [hfj, [bc] = [hi 3], [cc] = [h?], [at] = [Qi], [bt] — [Qihi], [ct] = [Qih?]
