Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - II. Böhm Woldemár: A hídépítés hidraulikai kérdései

bölhető, mégis: minél hegyesebb az a 1 só pillérvég, annál kisebbek lesznek ezek az örvény­lések és ezért a duzzasztás is. Legcélszerűbbnek mutatkozik elméleti szempontból a hídépítésnél természetesen nem alkalmazható torpedó- vagy halalak, amit az äero- ós autótechnika kiterjedten használ. A pillértörzs hosszára vonatkozólag egyforma végződésekkel ellátott, de különböző hosszúságú pilléreken végzett kísérletek azt mutatták, hogy legcélszerűbb, lia a hossz és szélesség aránya 3:1 — 5:1. A rövidebb (zömök) pilléreknél a fellépő szívóhatások erösebb örvényléseket okoznak, míg a túlhosszú pilléreknél a nagyobb szakaszon végzett mederösszeszorítás érezteti káros hatását. A karlsruhei kísérletek nemcsak pontos és egyszerű képleteket szolgáltatnak a duzzasztás számítására, hanem útmutatást adnak a legcélszerűbb pilléralak megválasztására is. Es ebben van legnagyobb fontosságuk. Ezek szerint kívánatos, hogy a jövőben mindenütt alsó és felső végükön egyformán olyan csúcsíves pilléreket alkalmazzunk, amelyeknél az ív sugara r = 2d, a törzshossz pedig 3d — 5d. A karlsruhei kísérleteket szabályos csatornákban végezték, ahol a vízszálak egy­mással és a pillérek hossztengelyével párhuzamosak voltak. A valóságban ez az eset szigorúan nem áll fenn és így valószínű, hogy a duzzasztás a Rehbock-féle értékeknél nagyoblj. De gyakorlati szempontból a duzzasztás abszolút értéke nem is fontos. Hangsúlyoztam ugyanis, hogy a kísérletek legfőbb eredménye a különféle pillérkereszt­metszetek hidraulikai összehasonlíthatósága. A híd iránya és a nyílások elrendezése. Minden elméleti számítás felborid akkor, ha a pillérek és hídfők beépítésével keresztirányú áramlások, örvénylések keletkeznek. Ezért rendkívül fontos a híd irányának és a nyílások elosztásának megválasztása, amihez egyszerűbb esetekben a helyszínrajz vagy a meder rétegvonalas képe is elegendő támpontot fog nyújtani. Mindenesetre gondolnunk kell arra, hogy hirtelen irányváltozások, kanyarulatok, vagy erős össze­szűkítések által támasztott keresztfolyások tulajdonképen az átfolyási szelvénynek képlettel ki nem fejezhető tetemes megcsökkentését okozzák. Ezért a pillérek hossz­tengelye a sodorral mindig párhuzamos legyen. Sajnos, a keresztirányú áramlások tel jesen sohasem küszöbölhetők ki. A természetes medrekben a partok felé csökkenő vízmélységeknek v = с 1/ t J képlet értelmében csökkenő sebességek felelnek meg s mivel a duzzasztás a sebesség négyzetével arányos, világos, hogy a duzzasztott vízszín egy domború felület, melynek tetőpontja a sodorban van s a magasságkülönbségek keresztfolyások révén egyenlítődnek ki. Freytag (1891.) hívta lel arra először a figyelmet, hogy az elméleti képletek nem a max. duzzasztást, hanem a szelvényben jelentkező közepes vízszínemelkedést adják meg. Ezért javasolta, hogy úgy a híd előtti, mint a beépített szelvény területe alakíttassák át olymódon, hogy az egyes egységnyi szélességű területsávok t, mélysége helyébe az a t r cd érték lépjen, ami mellett a területsávon átfolyó dQ = vih vízmennyiség a sodor helyén jelentkező v max sebességgel vezettessék le, vagyis dQ = íred Vmax legyen. Mivel pedig ví = a \/~ti J és v ma x =c У t ma x J

Next

/
Oldalképek
Tartalom