Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

14 bor szabad királyi város részéről egy ízben az a panasz hangzott el, hogy a csatorna rájuk nézve káros, mert abba a parton élelmet kereső szárnyas állatok belefúlnak. Ez a panasz minden bizonnyal jellemző a korra. A XIX. század legelején a vízszabályozás terén beállott pangást többek között következő okoknak tulajdoníthatjuk: 1. technikai, 2. pénzügyi 3. közigazgatási, 4. politikai, 5. közlekedési (a vasút térhódítása) okoknak. Ad 1. Régi tapasztalatok mulatják, hogy a vízszabályozás megfelelő kivitele csak egységes alapon, az egész folyamrendszerrel összhangban célszerű. Ezért megoldásánál az országos szervezet elkerülhetetlen. Széchenyi volt az első, ki lánglelkével és személyes varázsával a vízszabályozás ügyét országos üggyé tudta fejleszteni. Az egységes alapon tervezett vízszabályozás azonban olyan feladatok elé állította a hazai technikai tudományt, melyekkel az a XIX. század elején nem tudott megbirkózni. Hiszen Vásárhelyi 1834-ben utazik ki Széchenyivel Angliába, hogy a technika legújabb vívmányait tanulmányozza. Nemcsak a mederszabályozás ütközött technikai akadályba, hanem a lecsapolás és belvízrendezés is. Alföldünk számos vidékén egészen speciális helyzetről van szó, melyre mintát — a vízértékesítés és csatornázás klasszikus hazájában — Olaszországban hiába keresünk. Az Alföld speciális viszonyait annak rendkívül csekély esése, a folyók terjengős lassú folyása szabják meg. A lapályon összefutott víz a föld alatt magasra emelkedik és sok helyen mint talajvíz tör elő. A belvizek levezetése, különösen amikor erre legnagyobb szükség van (csapadékos években) csak nagyon alaposan megszerkesztett csatornahálózattal és zsilipekkel vihető keresztül. Hollandiában inkább találunk a mi viszonyainkhoz hasonló csatornázást, ahol a vízlevezetés szintén csak mesterséges emeléssel, zsilipeken keresztül történhetik. Az emelést Hollandiában a szélmalmok könnyen elvégzik. Nálunk azonban az állandó szelek hiánya miatt a szélmalom használhatatlan, ezért már gépierővel kell a szivattyúkat hajtani. Itt mutatkozik a megoldás körülményes volta. Vízszabályozásunk tehát alapos technikai felkészültséget és nagy befektetést kíván. Ad. 2. Az állam pénzügyi helyzete erőtlen volt ahhoz, hogy nagyméretű vállalkozásba belevágjon. Csak a század végén erősödnek meg financiális viszonyaink annyira, hogy a vízszabályozás megkaphatta a legszükségesebb anyagi támogatást. Ad. 3. A közigazgatás viszás helyzete szintén számottevő a vízszabályozást hátráltató momentumok sorában. Nem volt egységes szerv a munkák vezetésére. A vármegyék külön-külön, önállóan, saját belátásuk szerint intézkedtek. A királyi biztosok ellenőrző tevékenysége inkább papiroson volt meg, mint a valóságban. Ad. 4. Az osztrák kormány csak addig törődött vízügyeinkkel, míg ebben saját hasznát is látta. Az országgyűlés javaslatai a helytartótanács hosszadalmas hivatalain keresztül hajtva elveszítették jelentőségüket, vagy a vármegyék vitatkozásain szenvedtek hajótörést. Az államügyek bürokratikus intézése, amely még ma is kísért, még sokkal nehézkesebb volt a helytartótanács nagy centralizációja mellett. Később a reformkorszak politikai irányai osztották meg az érdekeltek táborát, akadályozták meg a vállvetett munkát. A vízügyek iránti nemtörődömség még a XIX. század második felében sem szűnt meg. Kell-e több bizonyíték, minthogy Tiszavölgyi Társulat gyűlésén 1846-ban a kormány