Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - II. Böhm Woldemár: A hídépítés hidraulikai kérdései

13 függvénye. Tegyük fel, hogy ez olyan, hogy a határmélységgel folyik a víz. Akkor (R = t helyettesítéssel) amiből V = Vgth = с I/ thJ л=4 és ha c-t 40—50-nek vesszük, g ~ 10, 1 1 Jn = kereken • = 0'005 160 250 ' 200 esés mellett folyik le a legkisebb energiafelhasználással a víz. Természetes, hogy a határeset előállása nemcsak az eséstől, hanem а с együttható súrlódási tényezőjétől is függ. Mivel pedig a természetben a vízfolyások esése igen tág határok között ingadozik, a határeset általában ritka ós így meg kell különböztetnünk az áramló víz esetét, midőn t^>th, J<i Jh, V<iVh és a rohanó (lövellő, surranó) víz esetét, amikor t <C th, J > Jh, v >> Vh 3. ábra. Adott energiavonal-magasság esetén csak a fenékeséstől, illetőleg a mederérdességtól függ, hogy milyen módon folyik le a víz. A mozgásállapot természete a két esetben nagyon különböző. Míg ugyanis áramláskor a vízmennyiség növekedésével (vagyis a határesethez való közeledésnél) a sebesség növekedik, de a vízmélység csökkenik, addig rohanó víznél épen ellenkezőleg: q növekedésével t is női, de v csökkenik. Még szembetűnőbb a két mozgásállapot közötti eltérés, ha a sebességeket vizsgáljuk. Láttuk, hogy a határesetben a sebesség: vh = Vgth a hullámsebességgel egyezik. Ebből következik, hogy míg áramló vízben a valamely lefolyási akadály révén előálló hullámok még felfelé terjedhetnek, (mert (vh — v) > 0), rohanó vízben a hullámok már csak vízfolyást lefelé haladhatnak. Ennek megvilágítására szolgáljon a következő — Rehbocktól átvett — példa. Ha nyugvó víznek felszínét egy pontban érintjük, hullámok keletkeznek, melyek koncentrikus körök sorát adják. (3. ábra.)