Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - III. Fischer Frigyes: Tógazdaságok

TÓGAZDASÁGOK. Irta: FISCHER FRIGYES. Magyarország könyörtelen megcsonkítása kötelességünkké tette a megmaradt földnek olyan kihasználását, hogy azon a lehető legnagyobb eredményeket érjük el. A gazdasági kérdések iránt való nagy érdeklődés, a napilapokban minduntalan felbukkanó öntözési, halászati és egyéb szakkérdések taglalása mind arra mutatnak, hogy mindenki beállt a kutatók sorába s kérdéseket, problémákat keres, amelyeket a köz javára a nagy nyilvánosság előtt iparkodik a megvalósulás felé terelni. A halászat — mint legkedveltebb ősi foglalkozási ág — szintén nagy népszerűségnek örvend e téren. A vizek élete s a bennük élő hidegvérű állatoknak, a halaknak biológiája azonban elvontabb és nehezebben megoldható kérdéseket tartalmaz, mint az egyéb gazdasági ágak, miért is e téren a hozzászólások általában alaposaknak nem igen mondhatók. A következő rövidre fogott értekezésben a halászat gazdasági és műszaki kérdéseire kívánok világot vetni, amelyek megérdemlik a velük való foglalkozást, mert általában terméketlen területet állítanak a termelés körébe. A halászat egyik nagy ágát, a közvizek halászatát teljesen érintetlenül hagyom, csupán a helytelenül mesterséges halászatnak, vagy mesterséges haltenyésztésnek nevezett tógazdasági ágat veszem tárgyalás alá. amelynek ismertetése során kitérek a halászattal kapcsolatos összes kérdések taglalására. Országunknak egész területe halászati szempontból az úgynevezett alsó szintájakhoz, a sík és enyhe dombvidékekhez tartozik, melynek tenyésztésére alkalmas hala csaknem kizárólag a ponty. Tógazdaságaink ezenfelül a békés természetű rokon halakból a compót, ezt a különösen Németországban igen kedvelt halat és a kárászt szokták termelni. A ragadozó halak közül járulékhalként első helyen a fogas-süllő, azután a harcsa s igen elvétve a csuka szerepel. Ez utóbbi halakra azért van szükség, hogy a tápláló vízzel, vízimadarak tollával, vagy egyéb úton a tóba jutó értéktelen szeméthalakat, amik a pontynak igen veszedelmes és élelmes kosztostársai. felfalják s az általuk elfogyasztott táplálékot ily módon értékesítsék. A többi alsó szintájú halat vagy nem lehet, vagy nem érdemes tenyészteni. A tógazdasági termelés, amint neve is mutatja, szabályszerű mezSgazda sági tevékenység, amely részben az állattenyésztéshez, részben a növénytermeléshez hasonlít. Feladata azokat a feltételeket előállítani, amelyek mellett leggazdaságosabban. minél több halhúst állíthatunk elő. Nem szabad azonban