Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - III. Fischer Frigyes: Tógazdaságok

104 elfelejtenünk, hogy a ponty hidegvérű állat, amelynek tenyésztésénél a melegvérű állatok tenyésztésére érvényes szabályokat csak kellő kritika alapján szabad alkalmazni. Nagyon tévedne az a gazda, aki például egy mélyedést kiásva, azt vízzel borítaná, abba pontyokat helyezne, azokat takarmánnyal etetné, s ettől az eljárásától hasznot remélne. Az első hibát akkor követte el, amidőn a tavat leásással létesítette. A tógazdasági termelés ezen a ponton a növénytermeléshez hasonlít, mert leásott területen nem szabad tógazdaságot létesíteni. Melyik gazda hordja le a humuszt, a föld felső termő rétegét azért, hogy jó termést kapjon? Ugyanez áll a tógazdaságra is. Sőt tovább megyek, a talaj minőségével és a talaj művelésével szoros összefüggésben áll az, hogy egy és ugyanazon nagyságú területen mennyi halat tudok felnevelni, szakkifejezéssel élve, mennyi halhúst tudok termelni. Amint egy bizonyos nagyságú legelő terület csak bizonyos számú állatot képes eltartani, ugyanígy van a tógazdaság is. Kis területen öszszezsúfolva, mint a sertéshízlalásnál, halat termelni nem lehet. Az említett gazda másik hibája tehát az lenne, hogy a terület nagyságával nem számolva helyezte bele a halakat, s így vagy keveset, vagy sokat tett bele, ami vagy pazarlással, vagy eredménytelenséggel járna. A ponty emésztőszervei nem olyanok, mint a melegvérű állatoké. A takarmányt csak akkor tudja gazdaságosan megemészteni és értékesíteni, ha ahhoz kellő mennyiségben természetes táplálékot kap. Természetes táplálék pedig csak jó erőben levő talajon fejlődik. Ezért a tógazdának ügyelni kell arra, hogy tavainak talaját jó erőben tartsa. Az őszi lehalászások után a tavakat egy ideig ugaron szokták hagyni, hogy kiszellőzzenek, kifagyjanak. A tófeneket igen sokszor fel is törik vagy legalább megtárcsázzák. Tavasszal meszezik, utána trágyázzák, mert csak így fejlődnek nagymennyiségben azok az alsóbbrendű állatok, rovarok stb., melyek a pontynak legfontosabb táplálékai. Újabban a vizet is szoktuk trágyázni, sőt műtrágyát is nagy mennyiségben alkalmazunk, hogy a vízben lebegő haltáplálékot, az ú. n. planktont szaporítsuk. Minél silányabb talajú tógazdaságunk van, annál lényegesebb a talaj termővé tétele. Csak jól termő területen tartott halat szabad takarmányozni, mert csak természetes táplálékban bővelkedő hal dolgozza fel a takarmányt úgy, hogy abból hasznunk legyen. Ha pl. valaki beton medencébe helyezett pontyokat takarmányozna, ugyancsak póruljárna, mert halai a takarmányt elfogyasztanák ugyan, de ha utánaszámítana, hogy hány kg. takarmányból állított elő 1 kg. halhúst, hamarosan rájönne, hogy a feletetett takarmány ára sokkal több volt. mint amit a hal eladásából keresett. Most amikor a gazdasági termékek, köztük a hal ára is ingadozó, s inkább lefelé haladó tendenciát mutat, pontosan kell számítani a tógazdának a feletetett takarmány mennyiségét, nehogy fáradsága kárba vesszen, s a termelésre ráfizessen. Igen fontos a ponty fajtája is, amelyet a termelésre felhasználunk. Folyamaink pontya lassú fejlődésű s ezért tógazdaságokba nem alkalmas; erre a célra csak a gvorsnövésű, kitenyésztett fajtát szabad használni, mert csak az fejlődik 3 éves korára piaci anyaggá.