Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - IV. Habekoszt Alajos: A permetező öntözés

l) V méketlenségnek indult. Kérdeznünk kell, hogy csatornázott városaink, de különösen mezőgazdaságunk meddig engedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy az értékes városi szennyvizeket felhasználatlanul lovábh eresztik'? Felhasználatlanul engedik tovább ott is, ahol a rosszul termő homok ezekkel a trágyamennyiségekkel viruló területekké alakíthatók át és már az első időben is jövedelmezővé tehető. A szennyvizeknek permetező-öntözés útján történő hasznosítása ellen eleinte egészségi szempontokból aggályok és ellenvetések merültek fel. Ezeket azonban úgy az elmélet, mint a gyakorlat hamarosan megdöntötte. Az undorból eredő tartózkodás szintén már régen eloszlott. Hasonlóak a tapasztalatok a takarmányféléknél és a legelőknél is. Sem a szennyvizes, sem pedig az édes vízzel való öntözés a termények eltarthatóságára, sem azok minőségére szükségszerűen káros hatással nincsen. Helyes öntözés mellett az ilyen aggályok indokolatlanok, amint erről a hazai és külföldi példák már kellő bizonyságot szolgáltattak. így például nem egy cukorgyár saját termelésű répáit szintén öntözi, amit meg nem tenne, ha ezzel a cukortartalom a gyártás hátrányára csökkennék. Jövedelmezőség. Terméstöbbletek előállítása csak akkor lehet célja a mezőgazdaságnak, ha ezzel a termelés olcsóbbá is válik. Az eddigiek során utalás történt arra, hogy az öntözés útján előállított terméstöbbletek szükségszerűen nem kívánnak a mainál gondosabb és költségesebb talajmívelést és bőségesen trágyázást, hanem ezeknek a termelési tényezőknek fokozottabb kihasználását, jobb értékesítését jelentik. A nagyobb trágyázás és fokozottabb talajmívelés szüksége majd csak akkor következik be, ha a mezőgazdaság az öntözéssel, mint külön termelési tényezővel már számol és ezzel a termelés mai optimumát már megjavította. IIa az első időben az öntözéssel csak azt érjük el, hogy netalán közvetlen üzleti haszon nélkül is a takarmánytermelést a csapadékainktól függetlenítjük, az állattartás lehetőségeit fokozzuk s olcsóbbá tesszük, ezzel már a többtermelés érdekében szükséges trágyafokozás lehetőségeit teremtjük meg és már oly eredményt érünk el, mely kihatásaiban most még fel sem becsülhető. A rendelkezésre álló adatok azonban kétségtelenné teszik, hogy a csak némi körültekintéssel beszerzett és kezelt öntözés a fenntvázolt hatásokon kívül még külön haszonnal is jár. És ha az eddigi magyar eredmények között találunk is olyanokat, melyek az ellenkezőt bizonyítanák, ezeknél mindenütt megtalálhatók a zavaró körülmények, melyek az előzményekben vázolt hibák valamelyikére vezethetők vissza. A jövedelmezőség értékelésénél döntő szerepet játszanak a termények számításba vett termelői árai és ezekkel szemben az üzemi költségek. Ezekre a III. sz. táblázat 5. és 7. rovatai nyújtanak felvilágosítást. Mindkettő aranykoronában van megadva. Mindkét érték felvételénél ma még bizonyos önkény el nem kerülhető, mert sem a termények árai, sem az öntözésnél felhasznált anyagok és szolgáltatások egységárai még véglegesen nem alakúltak ki. Az öntözés eddig kedvező eredményei azonban megengedik, hogy az értékléseknél pesszimizmussal járjunk el oly értelemben, hogy a termények értéklésénél a valóságnál mérsékeltebb, a költségeknél pedig legalább a mai árakat vesszük alapul. A termények értékelésénél az alábbiakban mindig a 20 aranykoronás búzaparításból indulok ki. Ilyen alapon azután biztosra vehetjük, hogy az árak végleges kialakulásánál csak kedvező értelembe vett csalódások érhetnek. A