Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)
1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése
l) V főzelékfélét adjon kat. holdanként. Ily terméseredményeket pedig, azt hisszük, minden körülmények között el lehet érni. Fenti jövedelemmel számítva a 40,000 kat. hold bruttó bevétele 1.2 milliárd korona. A regie költségét 75%-ban állapítva meg, a fennmaradó tiszta haszon is 300 millió koronát képvisel. Üjból feltételezve azt, hogy az elkövetkező években a pénz vásárló ereje 15%-kai javul, ugyanilyen mérvben fogy a tiszta jövedelem. Ily alapon számítva a 4 első üzemi évnek tiszta hozama: 300+255+210 + 165 = 930 millió koronát lesz ki, vagyis nemcsak a 600 milliós befektetés térülne meg, hanem több mint 10%-os haszon is mutatkozik. Mennyivel kedvezőbb lehet a tényleges eredmény akkor, ha nem a fenti minimális terméseredményekkel számolunk, hanem az átlagosokkal. Egy ilyen méretű vízgazdaság jelenleg is berendezhető volna másodpercenként 10—12 m. 3 vízzel, mert ily nagy öntözött terület jól megbírja a külön tápláló csatornának és a vízemelésnek költségeit is, bár ebben az esetben a többlet jövedelem jórészét a szivattyúzás költségei emésztenék föl. Vázlatos számadataink csak arra szolgálnak, hogy tájékoztató képet nyújtsanak arról, hogy a modern vízgazdaságok berendezése nem utópia, hanem komoly számadatokon alapuló jó iizlet. Hasonló ha mindjárt nem is ily nagymérvű vízgazdaságok volnának létesíthetők a pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat árterületébe tartozó szikes területeken is. Utóbbiaknak nagy előnyére szolgálna a főváros közelsége. Fölösleges bővebben rámutatni arra. hogy ily nagyobb gazdaságok, melyek szerződéses alapon nagy mennyiségben szállítanának, mily jelentős mértékben folynának be a mezőgazdasági terményárak kedvező szabályozására és a terményuzsora letörésére. A drágaság ellen intézett akciónak legjobb fegyvere a termelés lenne. Az ily nagyméretű gazdasági és ipari berendezések az intelligens emberek egész légióját tudnák foglalkoztatni. Alkalom nyílnék a fölöslegessé váló köztisztviselőket és katonatiszteket elhelyezni s a mezőgazdaságba bevinni az értelmiséget, hogy annak szellemi fölénye is közre hathasson a többtermelésben. Nem hisszük, hogy megfelelő körülmények esetén az érdekelt hazafias szellemű birtokosok ne látnák be mindazon előnyöket, melyek az élővízcsatornák megépítése és ennek kapcsán a vízgazdálkodás bevezetése következtében állanának elő. Módot kell adnunk arra is. hogy a nagy tőke se maradjon ridegen ily nagy nemzeti érdekek kérdésében és közreműködjék a szükséges anyagi eszközök előteremtésében. Ha mindenki mérnök, gazda és bankár megteszi a maga kötelességét, akkor nem kell félnünk attól, hogy a nagy alföldi terméketlen teriiletek még sokáig „puszták" maradnak. Az általunk ismertetett élővíz-csatornák az eddigi árvédelmi berendezéseket csak a legkisebb mértékben érintenék. A tiszai vízkivétel helyénél az árvédelmi töltés biztonsága teljes mértékben megmaradna. A Tisza jobbparti csatorna csupán a Zagyva folyó — még jórészt tervezetben levő — árvédelmi töltéseit érintené a betorkolás és az esetleges tovább vezetés helyénél. A pestvármegyei öntöző és lecsapoló csatornát a hatóság már engedélyezte, s így viszony az érdekelt „Sárközi ármentesítő Társulathoz" már szabályozva van.
